Kordás József

Előszó

Egy művészettörténész számára nem lehet nemesebb feladat mint egy tehetséges, jó művész felfedezése. Ez történik most Kordás József festőművész esetében. Itt az ideje annak, hogy az összegyűlt hatalmas anyaga kilépjen az ismeretlenségből és a nagy nemzeti kiállítások állandó szereplője legyen. A Magyar Rádióban és a Magyar Televízióban már megjelent a neve, hogy szárnyára kapja a hír. Több közös kiállítás után kiállított Pécsen a Nevelők Házában, Kalocsán a Városi kiállítóteremben és Komlón a Helytörténeti Múzeumban. 1995-ben Budapest Bocskai Galéria.
Kordás József lendületes, széles ecsetvonásokkal megoldott reális táj és csendéletektől indult el, amelyek bármelyik kiállításon megállnák a helyüket, de Ő ezeken a művein már túllépett és merően eltérő festői modort követ. Kb 4-5 éve viszonylag nagyméretű, 110x85 cm és ehhez hasonló méretű képeket fest, hallatlan színgazdagsággal, vászonra és nem ecsettel, hanem spachtlival rakja föl a színeket félabsztrakt és absztrakt képeire.
Képei tanúsága szerint, amelyik mindegyike egy-egy kész, teljes és önálló világot jelent, a művész maga kultúrájáról, széles látóköréről, kiforrott és elkötelezett világképéről tanúskodik. Kordás munkái részei az egyetemes világképnek, de művein számos utalás történik az alkotó magyar voltára. Olyan magyar művész, aki felvállalja kora magyar társadalmának a nemzeti tudat lényegét érintő ábrázolását a maga sajátosságos festői eszközeivel. Ezért absztrakt képei is tele vannak szürrealista utalásokkal, amelyek a néző lelkére rétegeiben rakódnak le és példásan motiválják a hazája iránti szeretetét. Vissza