Gondolatok és epizódok

Előszó

Korein Dezső munkásságát, közéleti tevékenységét, a fórumon való szereplését, szegény-gyámolító akcióit három évtizede kísérem figyelemmel, ö maga még ennél is régebben, csaknem félszázada dolgozik fáradhatatlanul. Ismerem őt még abból a vészes időből, amikor a mi fajtánkbelinek vajmi kevés szava lehetett; akinek pedig volt, az is okosabbnak vélte a hallgatást. Ha egyébért nem is, de legalább azért, hogy bölcsnek higyjék. Korein Dezső nem félt az ellenségeitől (pedig akkor a főváros parlamentjének erdejét valóban farkas dúlta fel) és igazi bölcs létére nem kelletti óvakodnia a szellemi szegénységben való elmarasztaltatástól sem. Szívesen vállalta a népszerűtlenséget azért, hogy egy zsidó ügyet (vagy egy zsidó ügyét) diadalra juttasson. Mindig teljes mellvértezettel, a jó ügybe vetett hittel, fölényes szellemi fegyverzettel, a tisztalelkűek nyíltságával, meleg szívének együttérzésével állott ki; kemény ököllel döngette a gonoszság, elvakultság, maradiság kapuit és - győzött! Győznie kellett, mert a hályogosszeműeknek is meg kellett látniok az általa képviselt eszme igazságait.
Korein Dezső a közélet fárasztó harcaiból otthonába térve folytatta a további küzdelmekre való felkészülést, a fegyverköszörülést. Ilyenkor hatalmas foliánsok fölé hajolt és őseink, bölcseink igazságaiból merített hitet, gyüjtött és kapott biztatást, nemes sugallatot, életelixírt és egyben elismerést is. Vissza