Kormos István (dedikált példány)

Előszó

Az írói életmű és az életrajz kapcsolata többféle lehet. Eleve másfélék a megtörtént életutak: vannak köztük rendkívül eredményesek, fordulatosak, s vannak olyanok, amelyekben semmi különlegesség nem fordul elő. Köztük ezernyi változat. S bármiféle is a tényanyag, az alkotók egy része fontosnak, közérdekűnek tartja az életmű mellett az életrajz nyilvánosságát is, egy másik póluson pedig azok találhatók, akik az életrajz lényegtelenségét, szinte az életmű és az életrajz egymástól való függetlenségét vallják.
Radnóti Miklós költészetének megértéséhez nélkülözhetetlenek az életrajzi események, a történelmi háttér, de már a nemzedéktárs Weöres Sándor esetében ezt korántsem állíthatjuk ilyen határozottan, neki szinte nincs is életrajza, sokkal inkább az életmű alakulásának van története. Kormos István különös, szinte besorolhatatlan változatra lehet példa. Ifjan életrajzias költőként indult, majd hosszú hallgatások után a hatvanas években olyan költészetet formált, amelyben a vallomásos, a tényszerű életrajzi elemeket sem nélkülöző hangvétel ötvöződött az általános-elvont orpheuszi jelleggel. Bár egy nemrég lezárult korszak alkotója, s barátai, kortársai közül sokan ma is köztünk élnek, életútjának számos elemét homály fedi.
Bizonyos dolgokról, életének bizonyos szakaszairól soha nem nyilatkozott vagy csak nagyon keveset árult el, s nemegyszer közléseit is fenntartásokkal kell kezelni. Az elhallgatás mellett hajlamos volt ugyanis az önlegendásításra is. Amit magáról, környezetéről mondott, az olykor a fikció, a költői átformálás világába vezetett. S mivel életrajzának tényeit döntő mértékben tőle magától tudhatjuk, bizonyos óvatossággal kell kezelni mind a prózai írásaiban, interjúiban közölteket, mind jelenleg ismert leveleit, mind a barátok emlékezetében megőrzötteket, beleértve Fodor András rendkívül információgazdag naplójegyzeteit. Vissza