Pedagógiai Szeminárium 1936. november

Előszó

Részlet:

Az iskola küzdelme a felületesség ellen
A Fővárosi Pedagógiai Szeminárium továbbképző tanfolyamán „A magyar nevelés mai feladatai" címmel tartott előadásból.
1. A nevelés mindig küzdelem: a céltudatos, tervszerűen dolgozó nevelő küzdelme a növendéket érő másféle hatásokkal. A korszak és a környezet árasztja ezeket az embert alakító hatásokat. Befolyásuk alatt él a nevelő is, de neki az az életfeladata, hogy sem magán, sem a növendékein ne engedje eluralkodni azokat a hatásokat, amelyeket egyesekre és nemzetre károsnak tart. Ezt a védekező éberséget a neveléstől egy-egy korszakban főképpen a sokakban meglévő tulajdonságok követelik, ha a nevelés eszményébe nem illenek bele. Mai életünknek egyebek között a felületesség, fájdalom, nagyon is általános vonása. Aki nyilt szemmel figyeli az életet, napról-napra láthatja, mi minden kisebb-nagyobb baleset, sőt végzetes szerencsétlenség történik, mert az emberek nem ügyelnek eléggé, elnagyolják a munkájukat, nem gondolják meg a várható következményeket. Számtalanszor kiderül, hogy azért nem sikerül valami - egyiknek kisebb-nagyobb vállalkozása, másiknak egész élete -, mert nem készült fel reá eléggé; azért omlik össze, amit építettünk, ház vagy terv, mert nem raktunk szilárd alapot; azért okoz jó szándékunk is bajt, mert nem vizsgáltuk meg, hogy csakugyan úgy van-e valami, ahogyan mi látjuk vagy gondoljuk, azt írta-e fel pl. az orvos a rendelvényre, amit akart, vagy úgy írta-e, hogy a gyógyszer készítője elolvashassa. Ilyesmivel lépten-nyomon találkozunk; tele vannak a lapok a felületesség, könnyelműség következményeivel.
Éppen azért, mert a felületesség igen gyakori jelenség, ritkán gondolunk bele az egyes esetekbe; rendesen csak olyankor, ha éppen nekünk okoz bajt; máskor könnyen túltesszük rajta magunkat. Pedig éppen gyakorisága és kártékonysága azt követeli, hogy ez ellen a pusztító veszedelem ellen rendszeresen küzdjünk. Feladata ez a köznevelés mindenik szervének, főképpen az iskolának. Vissza