Előszó
Tanulmánykötetet kiadni veszélyes vállalkozás. Ritkán lesz sikeres, hiszen nem tudni kinek szól, tematikailag túlságosan heterogén, és néha bizony előfordul, hogy egy kötetben a különböző szerzők...
Tovább
Előszó
Tanulmánykötetet kiadni veszélyes vállalkozás. Ritkán lesz sikeres, hiszen nem tudni kinek szól, tematikailag túlságosan heterogén, és néha bizony előfordul, hogy egy kötetben a különböző szerzők ellentmondó nézeteket vallanak. Vannak persze kivételek, amikor például a szerkesztőknek olyan szerzői gárdát sikerül felvonultatniuk, akik egyenként is kellően érdekessé teszik a könyvet. A mi kötetünk szerzői a hazai környezettudomány jeles képviselői (a szerkesztők kivételével természetesen). A témaválasztás a megszokottnál is sokkal szerteágazóbb, ami nem csoda, ha meggondoljuk, hogy szinte ahány szerző, annyi szakma jelenik meg a kötetben, mérnök, közgazdász, geológus, geográfus, szociológus, agrármérnök, meteorológus, matematikus, történész, hogy csak a „fontosabbakat" soroljuk. Az köt össze bennünket, hogy a szerzők mindegyike elkötelezett a környezetügy iránt, és fontosnak tartjuk, hogy létrejöjjön és fejlődjön hazánkban is egy interdiszciplináris, a fenntartható fejlődés mindhárom dimenziójával integráltan foglalkozó környezettudomány. A jelen tanulmánykötetet azonban nem az ebbéli törekvésünk megerősítésének szándéka, hanem a szakma egyik meghatározó személyisége, Láng István akadémikus iránti tiszteletünk és megbecsülésünk kifejezésének az igénye hozta létre. Láng Istvánt a hazai közvélemény leginkább tudományszervezőként ismeri. Évtizedekig dolgozott a Magyar Tudományos Akadémián, évekig az MTA főtitkáraként. Tevékenységét az jellemzi, hogy bárhova is vezérli a sorsa, munkájának érzékelhető nyoma marad. Igen sokat tett az akadémiai intézményrendszer fejlődéséért, a magyar tudomány társadalmi és nemzetközi elismertetéséért. Mi azonban a kötet szerzőiként most elsősorban nem a hazai tudományosság szolgálatában végzett munkáját méltatjuk, hanem a környezetügy hazai és nemzetközi elismertetésében kifejtett erőfeszítéseiért és eredményeiért fejezzük ki köszönetünket. Leginkább Láng Istvánnak köszönhető, hogy szakmánk el- és lemaradása a nemzetközi trendtől - éppen a környezetügy vonatkozásában - csupán alig néhány éves. Neki köszönhetjük, hogy a hazai környezettudomány még átmenetileg sem szűkült le a természettudományok területére, tudatosan törekedett rá, hogy a jogtudományok, a közgazdaságtudomány, a szociológia, a történettudomány és más diszciplínák a kezdetektől bekapcsolódjanak a környezetről alkotott nézeteink alakításába.
Vissza 
