Megvilágosodott már I-II.

Előszó

Részlet a könyvből:

Lassan, majdnem óvatosan ment végig a Kecskeméti-utcán, az egyetemről, a pesti „mindenséges tudományaknak királyi főoskolájá"-ból jött. Ma kicsit korábban hagyta ott „Themisnek leckéit", a törvények lankasztó tudományát. Dugonics professzor tudákossága, a magyarul előadott mathézis sem érdekelte, még vitatkozni sem ízlett órák után a franciákról, az izgalmasan gúnyos Voltaire úrról, Ermenonville „isteni emberéről", az érzés jogait követelő Rousseau János Jakab úrról, az arisztokrata Montesquieu „Esprit des Lois"-járól, a politikai Európát megmozgató Törvények Szelleméről és mindarról a kellemesen nyugtalanító és fojtóan sűrű szellemi jelenségről: a Világosságról, amelyet szinte testileg érezhető erővel áraszt a „fény százada". Úgy érezte ilyenkor, hogy a bőrén át érintkezik az új Európával, amelyet a franciák formáznak ki, könnyedén és mégis elmulhatatianul, nagyvilágian, fölényesen, de azért úgy, hogy mindenkire tartozik.
- Aufklärung, - gondolta vidáman és egyszerre könnyebben kezdett lépni. Aztán gyorsan lefordította magában a német szót, mert ha Dugonics András még a görög mathézisre is talált magyar kifejezést, ő sem használhatja az idegen elnevezést. - Felvilágosodás, - mondta ki majdnem hangosan és a Napot látta, a Sötétségből előtörő Fényt, a Homályt elnyelő Világosságot. Amikor elindult az egyetemről, nehéz és ködös volt a feje, az elmúlt éjszaka gőzeitől, az „Arany Sas" füstjétől, a "Vörös Ökör" lőréjétől és ezért kerülővel ment haza, az Orczy-házba. Vissza