Korom vallása

Fülszöveg

f
Pasolini szociális érzékenysége döbbenetes: az empátia ilyen fokát ritkán tapasztalni, a szegénység, a peremsorsok és a római kalyibák, barakkok proletárvilága és kiszolgáltatottsága épp a dicső történelem kulisszáinak, a hatalmasságok reprezentációs gesztusainak fényében válik láthatóvá. Az emberi lét esz-szenciális tisztaságába vetett hit, illetve a történelmi igazság víziói önmagukban véve nem lehetnének, bázisai egy nagy költészetnek: amit Pasolini ehhez hozzáad, az az intellektuális eretnekség aromája, a kételkedés, a szatíra vagy naturalizmus könyörtelensége, és az a nárcizmus, mely mindörökre a nyelv tükréhez vonja a költőt.
A test emlékei, a fiziológiai bezártság materiális kényszere versbe fordulnak át: a test, ha kell, egyetlen szemmé transzformálódik, s akár egy kamera, rögzít. Pasolini nem a szaloníilo-zófus-költök népes családjából való, az ő filozófiája nagyon is testközeli, etikai karakterű és - meg merném kockáztatni - erotikus. Erotikus minden értelemben:... Tovább

Fülszöveg

f
Pasolini szociális érzékenysége döbbenetes: az empátia ilyen fokát ritkán tapasztalni, a szegénység, a peremsorsok és a római kalyibák, barakkok proletárvilága és kiszolgáltatottsága épp a dicső történelem kulisszáinak, a hatalmasságok reprezentációs gesztusainak fényében válik láthatóvá. Az emberi lét esz-szenciális tisztaságába vetett hit, illetve a történelmi igazság víziói önmagukban véve nem lehetnének, bázisai egy nagy költészetnek: amit Pasolini ehhez hozzáad, az az intellektuális eretnekség aromája, a kételkedés, a szatíra vagy naturalizmus könyörtelensége, és az a nárcizmus, mely mindörökre a nyelv tükréhez vonja a költőt.
A test emlékei, a fiziológiai bezártság materiális kényszere versbe fordulnak át: a test, ha kell, egyetlen szemmé transzformálódik, s akár egy kamera, rögzít. Pasolini nem a szaloníilo-zófus-költök népes családjából való, az ő filozófiája nagyon is testközeli, etikai karakterű és - meg merném kockáztatni - erotikus. Erotikus minden értelemben: érzéki, mert az érzéki tapasztalat primátusára épít, és Erószhoz tartozó, mert a költő alapállása még elkeseredéseiben is a szerelmes magatartásra emlékeztet, az életszeretet olyan mélységére, mely a legsötétebb és legreménytelenebb, legnaturalistább tapasztalatból váratlan örvényt generálva jut el a transzcendenciáig.
A Korom vallása hűen reprezentálja Pasolini költészetének többarcúságát, és kellően eretnek intellektuális-költői provokációt kínál a mai olvasó számára is.
WWW.KALllGRAM.com
Pier Paolo Pasolini (1922-1975) a XX. századi olasz és az európai kultúra egyik legnagyobb formátumú, életében s halála óta mindmáig egyik legvitatottabb alakja, költő, iró, drámairó, filmrendező és közíró. A ravennai katonatiszt és a friuli tanitónő fia Bolognában szerez diplomát, huszonévesen adja közre első verseit. 1950-ben érkezik Rómába, ahol évekig tartó nélkülözés után az Utca-kölykök című regény hozza meg számára az ismertséget (a sikert és a botrányt) 1955-ben. Kezdetben csak asszisztál a filmforgatásokon, 1960-tól saját játékés dokumentumfilmjeit készíti, de emellett színdarabot, verset, regényt ír, politizál, véleményt mond, provokál.
Ami életében s alkotásaiban egykor botrány volt, ami sokkolta a korabeli közvéleményt, mára a világ szerves részévé vált; éppen ezért élesen kritikus, prófétai meglátásai a fogyasztói társadalomról ma is élővé teszik szövegeit. De ami ennél is fontosabb, ami miatt igazán aktuális tud maradni, az a minden művét átható mélységes empátia a szegények, az elesettek irányában, a kérlelhetetlen, harcos igazságérzet, s a dühödtmakacs életszeretet. A magyar közönség ezidáig szinte csak mint filmrendezőt, esszéírót-puhlicistát ismerhette; sorozatunk arra vállalkozik, hogy bemutassa a termékeny és sokoldalú életművet, Pasolini regényeit, verseit, drámáit, filmforgatókönyveit, közéleti, kritikai írásait. Vissza