Korona Pódium 1977-78.

Előszó

Húsz centiméter és két fénysugár. Egy pódium és két reflektor. Ez a különbség, ez a közelség. Valaki fellép a dobogóra, megfordul, szembenéz. Mondani akar valamit. Akik körülülték a dobogót, várnak tőle valamit. Meg lehet-e zengetni mégegyszer a régi élményt, az eredeti gondolatot?Ez az előadóművész fő gondja, kalandja.
Nem véletlen dolog kalandot emlegetni.
Az országos Rendező Iroda Korona Pódiumának estjei látszólag ártalmatlanul kezdődnek. A háziasszony felbukkan az asztalok között, régi és új ismerősöket köszönt. Kapcsolatok szövődnek, az elmúlt évek során valamiféle "nagy család" alakult ki, egyre bővülő rokonsággal. De amikor az aznap esti kalandra vállalkozó megjelenik, fellép, érződik a kaland izgalma. Felfedező utak ezek a műsorok kettős értelemben is. Nemcsak a művek mögötti világot akarják feltárni. Egy-egy művész ismeretlen világa is megnyílik. Már nemcsak Gobbi Hilda, Darvas Iván, Harsányi Gábor, Mikes Lilla, Rutkai Éva, Bessenyei Ferenc, Sulyok Mária áll ott, addig maga is vendégként, hanem egy izgalmas szellemi kaland főhőse is. Fölfedez és közvetít, újraél és továbbít, rátalál és átad, magának is megszerzi és rögtön el is ajándékozza.
És így mindenki, aki akkor ott van, gazdagabb lesz, mint volt. A művész magával együtt az emberiség kincseit osztogatta szét. Részesülni lehet benne. El nem szalasztható lehetőség. Vissza