Körösvidéki költők antológiája

Előszó

Dalol a szőke Körös...
Lágyan susogó habjait a napfény éltető tüze aranyozza, virágoktól tobzódó árterein felfigyelnek az ezüst füzesek és megszólalnak a nádasok rigói, a berkek sármányai, a mezők dalos poszátái. És a dal száll tovább... Az élet, az erő és a reménység ritmusait átveszik a széles határ dús vetései, kevéske erdői; megmozdulnak az utaktól oly távol eső fehér, vigyázószemű tanyák, a pusztaságok kalibái, a legelők cserényei, gyümölcsösök kunyhói. A lassan felzengő alföldi különleges orkeszterbe beledarvaskodik a legényemberek elkesergő nótája, a pásztornépek tilinkója, nádasokban bujdosó hazátlanok tárogatója. A komondorok is elvakkantják magukat, a tücskök is rázendítenek egyszerű nótájukra, a kolompok is megmozdulnak az istálló falakon, a kis falvak áhítatra hívó harangjai is megcsendülnek és száll a hajnali szelek bűvös illatában a dal, az alföldi csodás szimfónia az annyira, lenézett, eltemetett magyar vidék örökké új zenéje. Száll a ritmus a nagy magyar ugar, a dús ígéretek földje felett, a sokszor beboruló magyar ég alatt és a Körösök mentén élő lángszívű dalosok sorokba rótt költészetében teljesedik be soha el nem múló szépségeivel.
Dalol a szőke Körös... Hallod-e a dalt jó magyarom, ki élsz szerte e nehézsorsú hazában?
A magyar vidéki irodalom énekeseit meg kell hallgatnia a szebb jövendőben bízó magyarságnak. Vissza