Előszó
Tulajdonképpen többes számban kellene emlegetni a kínai konyhát, a hatalmas terjedelmű Kína tartományainak éghajlata, jellege ugyanis olyannyira gazdag egyéni vonásokban, annyira különböznek...
Tovább
Előszó
Tulajdonképpen többes számban kellene emlegetni a kínai konyhát, a hatalmas terjedelmű Kína tartományainak éghajlata, jellege ugyanis olyannyira gazdag egyéni vonásokban, annyira különböznek egymástól, mint az általunk ismert európai konyhák. ugyanúgy, ahogyan a francia konyha különbözik az olasztól, vagy a magyar konyha az orosztól. Mindazonáltal vannak közös vonások is, melyek a kínai konyhaművészet egészére érvényesek.
Lin-Jütang, a híres filozófus-író szerint két elv különbözteti meg a kínai főzési szokásokat az európaitól. Az egyik az, hogy a kínai ételek karakterét, rugalmas, vagy ropogós állagát éppen úgy megbecsülik, mint az ennivaló illatát, színét, zamatát. A másik az, hogy a kínai ínyenc számára a zamatok keveredése, harmóniája vagy elegáns kontrasztja a legfontosabb. „ A keverés művészetétől függ a kínai konyhaművészet sikere."- állítja Lin-Jütang. A kínaiak szerint a konyhában is jelen van filozófiájuk két alapeleme. Szerintük a világon minden harmónia alapja a jin és a jang egyensúlyából ered. Ha az egyensúly valamilyen okból netán felbomlik, akkor a jin és jang ételekkel kell azt helyreállítani. Ebből következik, hogy az étel orvosság is lehet.
Az egészség megőrzésének és helyreállításának a helyes táplálkozás a legfőbb záloga. Évezredek óta ezt vallja a kínai filozófia- és ma már mi, európaiak is tudatában vagyunk ennek a ténynek. Lássunk néhány érdekes megfigyelést: a jang ételek felhevítenek. Ilyenek a sertés-, marha- és baromfihúsokból készült ételek. A jin (negatív) ételek lehűtenek. A különböző halak, rákok, kagylók tartoznak ide, valamint a gyümölcsök, a zöldségek, a gombák, a sör, és a tészták is.
A kínai konyhaművészet története távoli évezredekre nyúlik vissza. Csou herceg időszámításunk előtt 1000 körül írt művében 46 féle zöldségről, sokféle húsról, fűszerről, mártásról ír, de hozzáteszi, hogy nem a nyersanyagok sokfélesége, hanem előkészítésük és fogássá vegyítésük az igazi „konyhatitok".
Vissza 
