Korszerű asztaliteniszezés

Előszó

Amikor a kiadó felkért az előszó írására, a szerző már majdnem elkészült a kézirattal, a grafikus az utolsó ábrákat rajzolta, én pedig-mielőtt egy betűt is leírtam volna - nagy örömmel kijelenthettem: végre, soha jobbkori Hogy miért örültem a kötet megjelenésének? Régóta esedékes az asztaliteniszről egy olyan összefoglaló szakmai anyag, amelyből tanulni és oktatni lehet. Mert bármilyen világhírűek is vagyunk a sportágban, nem sok szakkönyvvel dicsekedhetünk. Az eddigi asztaliteniszkönyvek szerzői között találjuk Duxler Józsefet, Várkonyi Lászlót, Sidó Ferencet, Juhos Józsefet, Naményi Józsefet, Lakatos Györgyöt, többször is dr. Lakatos Györgyöt és e sorok íróját, de vérbeli szakkönyvnek csak az 1962-ben megjelent dr. Lakatos- Várkonyi-könyvet nevezhetjük. Az eltelt közel 20 év alatt viszont sokat változott a sportág. Űj és új elemekkel gazdagodott - gondoljunk például a pörgetés különféle változataira más már a harcmodor, a technika és a taktika, jóformán minden átalakult, mint amikor egy külkereskedelmi vállalat új exportcikkekkel lepi meg üzletfeleit, kicserélve a profilját. Szóval, nagy lelkesedéssel fogadtam e könyv megjelenésének hírét, mert szükség volt már egy szakkönyvre, hogy a fiatalok oktatását megkönnyítse és olyan ismereteket nyújtson, amelyeket máshonnan nehéz megszerezni. Jó időpontban is készült, mert a magyar asztalitenisz a negyedik aranykorszakát éli, s ilyenkor illik valamit az asztalra tennünk. A phenjani világbajnokságon 27 év után győztünk a férfi csapatversenyben. Ez pedig azt jelentette, hogy rengeteg új arc fordult felénk, ismét megnőtt az ázsiónk, kíváncsiak arra, mi hogyan csináljuk. Nem beszélve a felelősségünkről, hiszen most már nem visszaszerezni, hanem ismét megvédem kell az eredményeket, ápolni kell a hagyományokat. És ezt elsősorban jó utánpótlás-neveléssel lehet elérni. Ehhez pedig egy szakkönyv nagy segítséget nyújthat.
Ebben a néhány soros előszóban nincs sok értelme a történeti és főleg kronologikus visszapillantásnak, a szerző ezt különben is megteszi egy érdekes fejezetben. Csupán annyit érdemes megemlíteni, hogy sok minden történt a sportágban, amíg a ping-pongtól az asztaliteniszig, a pergamenütőtől a softütőig, az unalmas pötyögtetéstől a hatalmas lendületű visszapörgetésig eljutottunk. A magyaroknak egyébként nagy részük volt abban, hogy a sportág rohamléptekkel halad előre. A nemzetközi szövetségben nemegyszer harcoltunk a korszerűtlen, irreális, visszahúzó szabályok betiltásáért, az új kezdeményezések engedélyezéséért, nem beszélve az asztalnál - a mi játékosaink által - kitalált variációkról, produkciókról.
Ebben a változásban - főleg ami az utóbbi 10 esztendőt illeti - a szerzőnek is jelentős szerep jutott. Tanítványai, neveltjei úttörői voltak a „férfias" női játék kialakításának, és közel 10 év óta meghatározó szerepet játszanak az európai női asztaliteniszben. Indokolt tehát a szerző személyével foglalkozni, mert nem mindegy, kinek az írásából merítünk. Vissza

Fülszöveg

„Aki eljegyzi magát a gondolattal, elhatározza, hogy megpróbál kiváló asztaliteniszező lenni, annak sok éven át kell munkálkodnia e cél elérése érdekében. Ahhoz azonban, hogy munkálkodásának eredménye legyen, tervszerű, szakszerű oktatást kell kapnia, lépésről lépésre, elemenként kell elsajátítania az asztaliteniszezés technikáját-taktikáját, és fokozatosan kell fejlesztenie, bővítenie, tökéletesítenie a megtanult elemeket. E könyv célja az, hogy segítséget nyújtson azoknak az edzőknek, vezetőknek, testnevelő tanároknak, idősebb játékosoknak, akik a fiatalok tanításával, nevelésével foglalkoznak. Az is célja emellett, hogy a versenyszerűen sportolók számára hasznos olvasmány legyen, sőt az esetleg csak szórakozásból asztaliteniszezők se dobják félre értetlenül, ha a kezükbe kerül. A szigorúan vett oktatási cél mellett az asztalitenisz játék szórakozáskultúrájának színvonalát is fejleszteni szeretné... Arra, hogy hogyan és mit kell oktatni, nincsenek törvények, aranyigazságok, csak vélemények. Ez a könyv is egyike ezeknek a véleményeknek." Vissza