Korszerű fényforrások

Előszó

A fény az ember létezésének egyik legfontosabb feltétele. Nemcsak a látáshoz nélkülözhetetlen: fény nélkül nem menne végbe a természetben a róla elnevezett folyamat, a fotoszintézis (széndioxidból és vízből fény hatására cukrok keletkezése), amely nélkül az állati és emberi táplálkozási lánc igen fontos részeinek, a növényeknek a létezése lehetetlen volna. A fénynek azután az emberi élettevékenységben is, számos téren fontos szerepe van, olyannyira, hogy nem túlzás azt állítani: fény nélkül nincs élet.
Eddig főképpen a fény olyan „szerepéről" volt szó, amelyet emberi beavatkozás nélkül is „eljátszik". Azt a fényt, amely tevékenységünktől függetlenül keletkezik, természetes fénynek nevezzük. Ha pusztán ez állna rendelkezésünkre, életünk nem sokban különbözne az állatokétól, amelyeknek életritmusát a természetes fény jelenléte vagy hiánya meghatározóan befolyásolja.
Ma már többnyire csak különleges alkalmakkor - áramszünet idején az éjszakában, lakott településektől távol - tudatosul bennünk, hogy a mesterséges fény az ember egyik legjelentősebb találmánya.
Mikor „találta fel" az ember a mesterséges fényt? Erre a kérdésre talán soha nem ismerjük meg a pontos választ. Tudjuk azonban, hogy a mesterséges fény legősibb formája a tűz volt, az emberiség első „mesterséges fényforrásai" tehát lassan, utóbb szabályozhatóan égő anyagok - száraz fa, fáklya, mécses - lehettek. Ezek és a velük rokon, a fényt égés révén előállító fényforrások az uralkodók a világítástechnika hosszú történetének túlnyomó részében.
A mesterséges fény a petróleum, majd a gáz világításra való felhasználásával lassan elszakad az idők homályába vesző hagyományaitól. Az az időpont pedig, amelytől a mesterséges fény elindult új korszakot nyitó útján, nagyon pontosan meghatározható: 1879, az Edison-féle „villanykörte" születésének éve.
Noha az izzólámpák napjainkban is uralkodók a mesterséges fényforrások területén, az elektromos fényforrások családjának korántsem egyedüli tagjai. Vissza