Korszerű nyárfagazdálkodás

Előszó

Hazánk erdőben szegény. Népgazdaságunk faanyagszükségletének kielégítése súlyos gondot jelent. Az elmúlt öt év folyamán a szükségletnek csak mintegy 59%-át tudtuk erdeinkből biztosítani. A fabehozatal külkereskedelmünk egyik legnagyobb tehertétele, évről évre 600-700 millió devizaforintnyi kiadást jelent.
A fahiány gyors leküzdésének legjárhatóbb útja a gyorsan növő fafajok - elsősorban a nyárfák - nagyarányú telepítése. Meglevő erdeink a termőhelyi adottságoknak megfelelően, legnagyobb részt lassan növő fafajokból állanak és átlagosan évente 2,9 m3 faanyagot termelnek hektáronként. A gyorsan növő nyárfa-állományok évi fatermése közepes körülmények között is átlagosan 9 m3 hektáronként. A nyárfa már 30 éves korára olyan méretűvé növekszik, mint többi erdei fáink 80-100 éves korukra.
A nyárfatermelés növelése a felszabadulás óta egyik legfontosabb kérdése a magyar erdőgazdaságnak. A Magyar Állami Erdőgazdasági Üzemek Központi Igazgatósága már 1947-ben felvetette a gyorsan növő fafajok telepítésének fontosságát és előírta a nemes nyárfák széleskörű telepítését. A Népgazdasági Tanács 1951-ben határozatot hozott a hullámtéri fásítások megkezdéséről. Ezt követően 1952-ben az Országos Tervhivatal elnöke, az Állami Mező- és Erdőgazdaságok minisztere, a Földművelésügyi miniszter, valamint a Közlekedésügyi miniszter együttes utasításban intézkedtek az első ötéves terv végéig 23 000 ha hullámtéri területnek nemes- és hazainyárakkal történő beerdősítéséről. Vissza