Kortárs 1968. október

Fülszöveg

Az első világháborúnak Magyarországon az 1918. október 31-én kitört polgári demokratikus forradalom vetett véget. Megszűnt az Osztrák-Magyar Monarchia, köztársasággá alakult az immár önálló magyar állam, s a volt ellenzéki pártok vették át a kormányt a polgári radikálisoknak és a szocialistáknak erős részvételével. A poltági vezetés azonban nem volt képes megbirkózni a rá váró problémákkal. Nem tett eleget a tömegek forradalmi követeléseinek, s nem tudott megfelelően szembeszállni az antant területi követeléseivel sem. 1919. március 21-én a szocialisták és a kommunisták egyesült pártja vette át a hatalmat, megszületett a Magyar Tanácsköztársaság.
A magyar írók túlnyomó többsége nemcska polgári forradalmat üdvözölte örömmel, hanem lelkesen csatlakozott a proletárdiktatúrához is; s ez a fejlődés szükségszerű volt, Tóth Árpád egyik legszebb versében, az Új Isten címűben üdvözölte a "vörös Istent", Móricz Zsigmond mélyenlátó, lelkes riportokat és elbeszéléseket írt, Kródy Gyula cikkek, lírai beszámolók sorozatában ábrázolta az eseményeket s szereplőiket, Babits Mihály az egyetemen vállalt katedrát, Osvát Ernő az írói dikretóriumnak lett tagja.
A régi haladó polgári irodalom tagjai, a Szociáldemokrata Párt írói, a Kassák-csoport s az akkor kifejlődött kommunista írócsoport egyként részt vállaltak a munkában. Szervezeti kereteket is kezd már kapni a szocializmus eszmei alapján álló egységes magyar irodalom. Novellákban, riportokban, versekben, elkezdett regényekben megszületik a magyar szocialista realista irodalom. Alkotó, szenvedélyes viták kezdődnek, s a nehéz körülmények ellenére is nagy kezdeményezések születtek a nép kulturális színvonalának emelésére, az új színház, az új olvasóközönség megteremtésére, az írói munka anyagi támogatására.
A Magyar Tanácsköztársaság rövid életű volt: 1919. augusztus 1-én el kellett buknia a külső erők nyomása alatt. De a százharminchárom nap nem múlt el nyomtalanul a magyar irodalom felett. A Tanácsköztársaság alatt született művek száma is jelentékeny (habár a rövid idő alatt nagy regény volt dráma nem születhetett), de a későbbi években - máig - emlékiratok, regények, novellák tárgya. Erőt merítve belőle - vagy gyűlölettel emlékezve rá - idézik e néhány hónapot. Ez a 133 nap betetőzése egy folyamatnak, az új magyar irodalom kialakulásának s nyitánya is egy új korszaknak, amikor az alkotó irodalom vállalja a szocialista rend szolgálatát. Egy új, szocialista eszmeiségű irodalom bontakozik ki itt. A Tanácsköztársasághoz való viszony később szinte vízválasztó lett: a magyar irodalomminden áramlata s csoportja állást foglal vele kapcsolatban; tanulságai meghatározzák a további fejlődést. Ekkor alakul ki a kommunista íróknak az a magva, amely a későbbi években szilárdul meg, de sok más törekvés és áramlat gyökere ide nyúlik vissza. Vissza