Kortárs krónika 1956

Előszó

Ezt a könyvet a kortársak, az 1956-os forradalom és szabadságharc résztvevői írták. Nevesek és alig ismertek: naplók, intetjük, röplapok, újságcikkek, kormányrendeletek és sokáig féltve őrzött emlékiratok szerzői - azok, akik áldozatos és elszánt tetteikkel egykor magát a történelmet is „írták", múltunk egyik legfénylőbb fejezetét. Tanúk és vértanúk, civilek, katonák és népfelkelők - így, együtt vagy százan, akik között diák, munkás, orvos, mentőnővér, színész, író és pap éppúgy akad, mint névtelen utcai szemtanú vagy a forradalom jelképévé vált mártír politikus. Amit az Olvasó kezében tart, nem egyéb hát, mint a kortársak egyenként ránk hagyott, utólag egy könyvbe foglalt krónikája: egy vérben és nehéz vajúdásban újjászülető nemzet együttes tanúságtétele. Kortárs krónikánk a forradalom és felkelés 13 napját követi végig, röviden e két sorsfordító hét előzményeit és máig tartó utóhatását is bemutatva. Szemelvényeit oly módon próbáltuk egybeválogatni, hogy általuk ne csak a harcok s a főbb politikai fordulatok eseményváza rajzolódjék ki, ám mindezt a szemtanúk leírása, amennyire csak lehet, személyes élményközeibe hozza. A források, persze, nem adják könnyen magukat, és korántsem mindig teljesítik az utókor irántuk támasztott, célzatos elvárásait. Aki netán először ízlelgeti a bizalmas magánközlések s az ismert történelmi tények e különös vegyülékét, az néhol talán megütközik majd a kortársak nyers szókimondásán, egymás iránti gyarló elfogultságain. Vissza