Kortársak szemével

Előszó

E kötetben a millenniumi időktől a második világháború végéig tartó korszak jellegzetes művészetelméleti írásait és kritikáit találhatja az olvasó. Az összeválogatott szemelvényeken keresztül megpróbáltuk a magyar képzőművészet fejlődésének irodalmi tükrét adni. Célunk az volt, hogy a közelmúlt évtizedek művészete úgy rajzolódjék az olvasó elé, mint történelmi eseményekkel szorosan összenőtt fejlődés. A művészetet kísérő irodalmi visszhang a történelmi eseményekre is éles fényt vet - összekötő híd a néma műtérgy és az eleven élet között. Az egykori cikkeket olvasva új oldaláról ismerjük meg a számtalanszor látott képeket, szobrokat: a közélet színpadának kulisszái mögül. Ha sikerült bemutatni, hogy a művészet ezzel a közélettel együtt járta végig az évtizedeket, akkor egy lépéssel már közelebb jutottunk távolabbi célunkhoz is: a magyar képzőművészet történeti tudatának kialakításához.
Néhány szóval be kell számolnom e kötet megszületésének körülményeiről, és a könyv felépítéséről is. Eredetileg csak művészeti írások félévszázados történetéből összeállított kritikatörténeti válogatás közreadása lett volna a feladat. Az egykori folyóiratok lapozgatása közben azonban világossá vált, hogy nem lehet leszűkíteni a képet csupán a kiállításkritikákra, hiszen e fél évszázadot mozgató gondolatok az elméleti tanulmányokban legalább ugyanannyira föltalálhatók, és meglelhetők a könyvekben, katalóguselőszavakban, sőt a levelezésekben is. A rendelkezésre álló hely szűk, és csak a legfontosabb dokumentumok férnek el benne. E legfontosabbakat igyekeztem összeválogatni - lemondva a tisztább műfajú kritikatörténetről is -sőt, sok írásból csak a fontosabb részleteket hagytam meg a válogatásban. A hézagokat és a teljesebb háttér hiányát a bevezető tanulmány van hivatva pótolni. Megbillent arányaival, keverék műfajával ez a kötet némileg kilép a forráskiadványok megszokott keretei közül. Hibrid termék, és az is lehet, hogy aggályos mérlegelései közben a cikkek válogatója sok szék közt a pad alá esett. Mentségemre szolgáljon azonban, hogy a dokumentumok válogatása közben úgy éreztem, képzőművészetünk közeli múltjának ismerete még mindig fakó és konvencionális a kortársi reflexiók életközelben fogant gazdagsága mellett. Ezt a változatos gazdagságot igyekeztem, amennyire lehetett, a könyv számára átmenteni. Vissza