A rosszul őrzött lány

Fülszöveg

Részlet a könyvből:
A táncművészet fejlődése évszázadunkban jelentősen meggyorsult és kiszélesedett. Különösen az 1930-as évektől, majd újabb lendülettel, a második világháború után bontakozott ki ez az ugrásszerű továbbfejlődés - amikor is a balettművészet valóban nemzetközivé lett, a néptánc, a modern tánc és a dzsessztánc pedig önálló táncművészeti ágazattá fejlődött ki. Mindez egyre erősebb kapcsolatban került egymással, amit még csak segített, hogy az ötvenes évektől soha nem látott méretű, minden irányú vendégszereplés indult meg, szerte a világon. Ennek során a helyi eredmények kicserélődnek, megtermékenyítik egymást és újabb alkotások megszületését segítik elő. Az általános fellendülés közepette ezekben az évtizedekben Franciaország és a Szovjetunió mellett újabb "táncnagyhatalmak" léptek színre: elsősorban az Egyesült Államok és Anglia. Leginkább ezekben az országokban összpontosulnak ma a nagyvilág táncművészetének eredményei, a különböző hagyományok és a legújabb törekvések.
Ebben a világméretű mozgásban a magyar táncművészet is résztvesz, főként társulataink külföldi vendégszereplései útján. Az egyetemes fejlődés vívmányaiból a hazai közönség, ha a kelleténél lassabban is, de egyre többet ismerhet meg, különösen a világ minden tájáról érkező néptánc együttesek és a szovjet balett széleskörű munkájából. A nagy nyugati balett együttesek produkcióiból azonban ezidáig úgyszólván semmi sem jutott el Magyarországra, és ez tájékozottságunkat leszűkítette és egyoldalúvá tette. Ezért vált rendkívül időszerűvé, hogy az Operaház - 1949 óta először - neves nyugati koreográfust hívjon meg egyik kiváló alkotásának betanítására, méghozzá Londonból, az Óvilág balettművészetének egyik központjából. Vissza