Korunk és a világ sorsa

Előszó

A történelemmel szemben napjainkban sokan arra az álláspontra helyezkednek, hogy azt nem tanulmányozni, hanem csinálni kell. Az építés lázától égő, tevékeny emberek meg vannak arról győződve, hogy mindenki a maga szerencséjének a kovácsa, s hogy az ember saját hatalmával alakítja a világot. Mások viszont azt gondolják, hogy a történelem sodra egészen véletlenül, hol fellendíti, hol pedig a mélységbe taszítja az országokat; és az ember feladata nem más, mint okosan kihasználni a kínálkozó alkalmakat.
Régóta foglalkoztatja már az emberi elméket az a kérdés, hogy mi lesz a történelem vége? Ám erre a kérdésre tudományos úton lehetetlen feleletet kapni. Ezért nem váltak be eddig még sohasem a tudományos történelmi jövendölések.
A jövőnek jelenbe vetítése csakis a jövő urától, Istentől jöhet. A történelmi jövőt előre megrajzolni, sokszor meglepő részletességgel leírni, csak az a Valaki képes, aki előtt a jövő állandóan jelen van, aki kezében tartja a sors mérlegét. Még a pogány, vallásos gondolkozók is (mint pl. Ciceró) a jövendöléseket tekintették Isten léte legmegfoghatóbb bizonyítékának. A legrégibb keresztény hitvédelem is erre hivatkozott a legszívesebben.
Eseményekben gazdag időket élünk. Hatalmas változások, történelmi események úgyszólván szemünk láttára, nagy gyorsasággal mennek végbe. Gondolkozó emberek mindenfelé felvetik a kérdést: Mi a jelentősége mindennek? Mi lesz a legközelebbi világrengető esemény? Vissza