Korunk évkönyv 1982

Fülszöveg

A Korunk új évkönyvében "visszapillantó tükröt" ad olvasói kezébe. Visszapillantunk új folyamunk első húsz évére, s a két határkő: az újraindulás (1957) és a régi folyam, a Dienes-Gaál szerkesztette lap félszázados évfordulója (1976). Az objektivitás szándékával - de bizonyára szubjektív eredménnyel - válogattunk a különböző szakterületeket, műfajokat és szerzőket képviselő írásokból, amelyeknek azt a célt szántuk, hogy mintegy esszenciaként bemutassák e korszakbeli törekvéseinket, eredményeinket, tájékozódásunkat a hazai és a nemzetközi élet számunkra fontosnak vélt jelenségei között. Gáll Ernő történeti-eszmei bevezetője és Aradi József "előrepillantó tükre" között régebbi és viszonylag újabb írásokat gyűjtöttünk egybe olyképpen, hogy lehetőséget adtunk a szerzőknek hajdani közléseik újraolvasására, s arra is, hogy mai szemmel nézve fűzzenek rövid kommentárt akkori mondanivalójukhoz (egy-két esetben a szerkesztő vagy az illető terület szakértője írt néhány eligazító szót). Ez a bővített, fiktív Korunk-szám - amely hajdani írások változatlan szövegét közli - szintetikus jellegénél fogva, persze, csakis jelzése lehet annak, hogyan látjuk lapunknak e korszakát mi, szerkesztők: saját múltunk megidézésével tehát vállalnunk kell saját elfogultságunk lehetőségét is.
Húsz év - 240 folyóiratszám a megjelent, hosszabb-rövidebb közlések ezreit jelenti. Az ebből a hatalmas anyagból végzett válogatás során megőriztük a Korunk hagyományos beosztását (főlaptest, rovatok, hírek) a külső, alaki hűség kedvéért. S ha az olvasó ezt az évkönyvet lapozgatva nemcsak két évtizedünk sűrített történetét látja benne, hanem kissé a romániai magyar szellemi életét is, akkor nem volt hiábavaló törekvésünk, hogy főleg az ifjabb nemzedékeknek megmutassuk: ilyenek voltunk, ezt akartuk, ítéljétek meg múltunkat akkori szándékaink és eredményeink alapján. Ámde azt is reméljük, hogy az idősebb nemzedék szintén talál "újat" ebben a kiadványban. Mert nemcsak a napilapokkal kapcsolatban szokás a tiszavirág-életet emlegetni, hanem a havilap is - esztendők múltával - óhatatlanul elhomályosul az emlékezet fényét vesztő fotópapírján. Ezért tekintjük e felidézést "újraalkotásunk" - a folyóirat, a szerzők és az olvasók tekintetében egyaránt. Vissza