Korunk zenéje '74

Előszó

KORUNK ZENÉJE az idén első alkalommal jelentkezik összefüggő programsorozatként, mintegy önálló fejezetet alkotva a Budapesti Zenei Hetek keretein belül. „Budapesti ősz"? A Varsói ősz és más modern zenei fesztiválok mintájára? - kérdezhetné e műsorfüzet olvasója, aki az itt felsorakozó tizenhárom hangverseny műsorát a kezébe veszi. A hasonlat első pillantásra csábító, valójában azonban valamivel szerényebb vállalkozásról van szó. Arányt tévesztenénk, ha ezt a kortárs-zenéből felépített kis hangversenyciklust (az első ilyen csoportosítást a Budapesti Zenei Hetek történetében) sok éves múlttal rendelkező modern zenei fesztiválokhoz hasonlítanánk, amelyeknek már kialakult arcélük és nemzetközi hírük van Európa-szerte. De a szándék, amely ezt a hangversenysorozatot létrehozta, mégiscsak hasonló e fesztiválokéhoz. Szintén a tájékozódást kívánja szolgálni, nem zárkózva el az ilyenfajta műsorsorozatok kiállítás- és tárlat-jellegétől sem; s szintén bizonyos áttekintési lehetőséget, körképet kíván nyújtani. Két fő szempontunk is van, amivel hasznos szolgálatot szeretnénk tenni a kortárs zene, s ezen belül hangsúlyosan a mai magyar zene ügyének: először is, hazai közönségünkhöz fordulunk azzal a szándékkal, hogy közelebb vigyük hozzá korunk zenei termését, s tájékozódni segítsük az új magyar és külföldi zene jelenségeiben egyaránt; másodszor, a külföld figyelmét, a nemzetközi érdeklődést óhajtanánk fokozottabban fölhívni a mai magyar zeneszerzés eredményeire. Számítunk rá és reméljük, hogy korunk zenéjének ez a külön kis fesztiválja növelni fogja a Budapesti Zenei Hetek nemzetközi vonzóerejét és visszhangját, rangját a világban. A kezdő lépésnél tartunk - s ezt talán a műsorok arculata és összetétele is elárulhatja: magyarázatra szorulhatna, mi miért került bele a programokba, s mi hiányzik belőlük. Miért értelmeztük kissé tágabban „korunk zenéje" fogalmát, helyet teremtve benne a XX. századi klasszikusok néhány kompozíciójának is, ahelyett, hogy az élő kortársak műveinek kizárólagosságára törekedtünk volna; s ezen belül is, miért döntöttünk néha már többször előadott és ismert - olykor néhány éves sikeres "karrierrel" rendelkező - kortárs-művek műsorra tűzése mellett, ahelyett, hogy a legfrissebb zenei termést gyűjtöttük volna egybe? Vissza