Malonyay Dezső és "a magyar nép művészete"

Előszó

Részlet:

A népművészet tisztelői és barátai könyvkincsként tartják számon a Malonyay Dezső nevével fémjelzett kötetsorozatot, mert évtizedeken át a magyar népművészet egyetlen kézikönyvének szerepét töltötte be, pótolhatatlan adatai, tartalmi gazdagsága folytán pedig ma már nemzeti kultúránk értékei közt tartjuk számon.
A könyvsorozat munkálatai hosszan elhúzódtak. 1904-ben kezdődött anyagának szervezett összegyűjtése, de mire az utolsó kötet - a háborús nehézségek miatt jócskán késve - megjelent, az eredeti tervek több ponton módosultak. Az első rész egy kisebb erdélyi tájegységgel, teljes egészében Kalotaszeggel foglalkozik (1907), ezt követi a Székelyföldet és Torockót bemutató második (1909), majd a dunántúli anyagot tartalmazó harmadik és negyedik (1911, 1912), végül 1922-ben - az előzőknél jóval kisebb példányszámban - a Palócföldről szóló ötödik kötet. Ezt már Malonyay Dezső nem érte meg, 1916-ban viszonylag fiatalon, ötvenéves korában meghalt. A sorozat valójában nem lett csonka, mert eredetileg is öt kötetet terveztek, ígértek azonban az Alfölddel és Északkelet-Magyarországgal foglalkozó részeket is, melyeknek anyagát bizonyára elkezdték összegyűjteni, sorsukról azonban nincs tudomásunk. A vállalkozás ebben a formában is páratlan teljesítmény. Egy nagy gyűjtemény az esetek többségében sok közvetlen kisebb előzményre épül, itt azonban hiába keresnénk a kisebb-nagyobb díszítőművészeti-népművészeti kiadványok sorát, mert a korabeli érdeklődő meglehetőségen ritkán bukkanhatott rá könyvekben és folyóiratokban magyar népművészeti alkotások ábráira. Malonyay kötetei mégsem előmunkálat nélküliek, sőt éppenséggel nagyon sokrétű kulturális mozgás, személyes törekvés, társadalmi érdeklődés, ösztönző eszme találkozott, hogy megszülethessenek. Vissza