Magyarország 25 év tükrében

Előszó

KIMERNI A CSILLAGOK VISSZFÉNYÉT a Duna habjaiból - lehetetlen. Egy nemzedék gondjait-bajait, hétköznapjait, ünnepeit, munkáját, terveit, győzelmét, csalódásait hálóval összefogni a múló idő habjaiból - éppen annyira lehetetlen. De ennek a bonyolult folyamatnak kőbe, vasba, üvegbe, betonba, intézményekbe, látható-fogható valóságba írt emlékeit feltérképezni, elrendezni, emlékkönyvbe zárni - ez szép és megvalósítható feladat, - csak éppen egész könyvtár szükséges hozzá.
Kevesebbre vállalkoztunk hát mostani kötetünkben. Kisebbre, akkorára, amekkora elfér nem egészen háromszáz képen. Huszonöt év eredményeiből állítottunk össze szemelvényeket, képben, szövegben; a színteret kívántuk rögzíteni, amelyben a felszabadult, magára talált nép ezer év után végre a maga képére és hasonlatosságára, saját maga által, saját magának rendezkedett be, századok mulasztását pótolva egy negyedszázad alatt.
NEGYEDSZÁZAD, SZÁZADOK, ÉVEZRED. Fogalmak, amelyek így, egybekeverve, látszólag ellentmondanak egymásnak, de ellentéteikben is összetartoznak. Jelentésük átsugárzik egymásra, s így kapnak igazi jelentőséget.
Gyakran beszéltünk, írtunk az elmúlt huszonöt év alatt az ezeréves perről. Arról, hogy az egymást váltó nemzedékek hosszú során át, a bonyolult és ellentmondásos, Janus-arcú történelem vargabetűinek látszólagos kuszaságában egyetlen tanulság rajzolódik ki világosan és félreérthetetlenül: ezer éven át szemben állt itt egymással elnyomó és elnyomott, úr és paraszt, vagyon és nincstelenség, jog és jogfosztottság. A hazát kisajátító kevesek és a nép, amely „szertenézett, s nem lelé honját a hazában". Voltak ez alatt az ezer év alatt időszakok, felvillanások, amelyekben úgy tűnt: igazságot kap végre a történelem örök alperese, a nép. Felcsillant ez az igazság Dózsáék kaszahegyein, fényes szelek lobogtatták Rákóczi, Kossuth zászlait, felhangzott a magyar jakobinusok igéiben. És 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején, 133 napra diadalmaskodott is. Nagy és emlékezetes történelmi korszakok voltak ezek, amelyekben hosszabb-rövidebb időre napvilágra került a nép igazságának folyton vándorló, hol sziklákat romboló zúgó áradata, hol lassú munkával partjait koptató búvópatakja. Vissza