Előszó
Közismert az a rendkívüli tisztelet, mellyel a magyar emberek övezték Kossuth Lajost életében és halálában. Ez, a hazai történelemben is különlegesnek számító jelenség két forrásból táplálkozott.
A Kossuthról szóló megszámlálhatatlan mennyiségű írásmű, ünnepi beszéd, vers, dal, az alakját megörökítő temérdek ábrázolás alkotta a Kossuth-kultusz elemeit. Ennek kialakításában a hazai értelmiség és a függetlenségi párt vállalt komoly szerepet, politikai boldogulása érdekében. Az idő múlásával időnként a hivatalos politikai vezetőréteg is csatlakozott hozzájuk, melynek képviselői szintén szívesen hivatkoznak - legalább szóban - a kossuthi életműre.
A parasztság, főként az alföldi városok és falvak lakói, más okból ragaszkodtak Kossuthhoz. Ezek az emberek Kossuth Lajosban a felszabadítójukat tisztelték; ők voltak, akik hazavárták, dalokat énekeltek róla, képét a lakás díszhelyére akasztották, rejtegették a Kossuth-bankókat, várták üzeneteit, leveleit, őrizgették a ravataláról szedett virágokat.
Ők voltak a Kossuth-legenda ápolói.
„Aki polgárosodásuk hajnalán politikai követelménnyé formálta kívánságaikat, annak emléke legalább addig kísért, amíg a követelmények valósággá nem lesznek" - olvashatjuk Erdei Ferenc könyvében a Kossuth-jelenség magyarázatát.
A kultusz és a legenda születését, virágzását és újjászületését kísérjük nyomon e füzet hasábjain, követve Kossuth Lajost alföldi toborzó körútjának egyes állomásaira.
Ezúton mondok köszönetet mindazoknak, akik adataikkal, közléseikkel segítségemre voltak e dolgozat megírásában: Dr. Böőr László levéltárigazgatónak, dr. Dienes Erzsébet tanárnőnek, Györe Pál múzeumigazgatónak és Pálfiné Székely Zsuzsa tanárnőnek.
Külön köszönet illeti a ceglédi Kossuth Múzeum mindazon munkatársait, akik szorgalommal és szeretettel gyűjtötték, gondozták a Kossuth Lajos személyéhez kötődő relikviákat, hagyományokat.
Vissza 
