A műemlékvédelem alapjai

Fülszöveg

Magyarországon, 2010-ben mintegy 11000 műemléket tartott nyilván a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal. A műemlék szót többféleképpen használjuk: a köznyelvben egyszerűen csak egy régi épület, amelyet mindenki műemléknek gondol, vagy a helyi (önkormányzati) védelem alatt álló épített örökségi érték, vagy egyéb védelem (pl. régészeti-, iparművészeti-, természetvédelem) vonatkozik rá. A helyes értelmezés alapján, valóban műemléknek, azaz jogilag is országos műemléki védelem alatt álló ingatlannak azt nevezhetjük, amelyet a kulturális örökség részeként az ágazati miniszter - a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal felterjesztésében - műemlékké nyilvánított. Tehát műemlék az, amit a miniszter rendeletben műemlékké nyilvánított.
A műemlék szó a magyar nyelvben a német kunstdenkmal tükörfordításaként gyökeresedett meg. A francia és az angol nyelvben a monument szó a latin monere-ből jön, ami annyit jelent: „emlékeztetni". A műemlék esetében nem elsőrendű jelentőségű a hasznosság, a használati érték vagy a terület és az ingatlan értéke. Hanem az, ami a szóban is benne rejlik: a mű-emlék művészeti értéke és a történeti emlékezete (eszmeisége, mondanivalója), ezek emelik az örökség kiemelkedő részévé. A műemlék művészeti értéke és történeti értéke lehet közvetett és közvetlen, teljességében csak helyi és kulturális összefüggéseiben (in situ: eredeti helyén/környezetében) értelmezhető és érthető meg.
A műemlékvédelem, a legmélyebb értelemben, a művészeti emlék relatív-aktuális épségének visszaállítását jelenti. A műemlékvédelem feladata általánosságban az épített örökség megóvása: „...elsősorban a műemlékek felvételében és összeírásában, másodsorban azok fenntartására és helyreállítására vonatkozó tevékenységben, harmadsorban azok ismertetésében fekszik" - összegezte 1906-ban báró Forster Gyula (1846-1932), aki a 1895-től a Műemlékek Országos Bizottságának első elnöke volt. A műemlékvédelem feladatai sokrétűek, részben hatósági, részben tudományos kutató és részben építészeti jellegűek, vagyis az épített örökség kiemelkedő részének, a feltárása, tudományos feldolgozása, megóvása, védelme, fenntartható használata és közkinccsé tétele.
A védelem célja nem pusztán az értékek megőrzése és fenntartása, hanem az, hogy az épített örökséget a lehető legjobb állapotban, és lehetőleg tovább gazdagítva adjuk át az utánunk jövő nemzedékeknek. Jól kell sáfárkodni tehát ezzel az örökséggel. Élni vele, és nem felélni, mert ez a jövő nemzedékeinek jussa. Vissza