Koszorú I.

Előszó

Anthologiai gyűjteményeknek a magyar irodalom eddigelé sem volt híjjával. Midőn tehát ismét egy ujabb ilyen művel lépünk az olvasó közönség elé, mintegy önkénytelenül merül fel az a kérdés: tette-e ezt valami szükségessé, s mi jogosított fel arra, hogy e kötetet közre bocsássuk? Legyen szabad a felvetett kérdésre e néhány sorban adni meg a feleletet.
Az 1872-dik év decz. 15-dikén ünnepelte a magyar tudományos Akadémia s vele együtt az egész ország, a Bessenyei-ünnep alkalmával, a magyar nemzeti irodalom újjászületésének százados évfordulóját. Ezen nemzeti ünnep ébreszté a kiadókban azon gondolatot, hogy egy olyan gyűjteményt állíttassanak egybe, mely a lehető leghívebb tükre legyen a magyar költészet utóbbi századának; legyen e dús mező egyes virágszálaiból egybefont olyan koszorú, mely világos képet nyujtson azon talaj egész termékenységéről, a melyre gyűjtve lőn. Mert, bizonyára nem lesz érdektelen, de örömtelen sem, a művelt s hazája szent ügyeiért lelkesülő magyarnak egy koszorúba egybefűzve látnia költészetünk művelőit s az összeállítás folytán egyszersmind szemlélhetni azon fejlődést, melyet költészetünk - az emberi szellemnek ezen egyik szép nyilatkozata, - utóbbi századában felmutat. Lehetetlen, hogy örömtől ne dobbanjon a nemesen érző szív azon emelkedés láttára, mely a század elejéről származó művekhez képest egy Vörösmarty, Petőfi és Arany örökbecsű s méltán virághírű alkotásain tapasztalható.
Az irodalmat ismerő olvasó első pillanatra észre fogja venni, hogy e gyűjtemény első részének berendezése egészen azon nyomot követi, melyet irodalom.történetünk hallhatatlan érdemű megalapítója. Toldy Ferencz "A magyar költészet kézikönyve" czimű munkájában megszabott, s itt bizonynyal nem ezen nyomnak követése, hanem az attól való eltérés lett volna méltán megróható. Lelkiismeretes kötelességünknek tartjuk egyszersmind azt is megjegyezni, hogy az életrajzi adatoknál Vutkovich Sándor sok érdemű s az irodalomnak hasznos szolgálatot tett "Magyar irók albuma" czimű munkája is használtatott.
A mi a közölt életrajzokat illeti, azok - már a hely szűkénél fogva - sem lehettek oly terjedelmesek, mint az említett művekben. Bővebb életrajzzal csak azon költőinket ismertettük, a kik felől - egészen megbízható forrásból - eddigelé nem is közölt ujabb adatokkal szolgálhattunk irodalmink történetéhez.
Nem ringatjuk magunkat azon hiú reménységben, hogy gyűjteményünk teljesen hiánytalan és semmi kifogás alá nem eshetik; de azt ismét el merjük mondani, hogy teljesebb anthologia e "Koszorúnál" irodalmunkban eddigelé meg nem jelent. S itt nem mulaszthatjuk el hálás köszönetünket kifejezni mindazok iránt, a kik műveik átengedésére felkérve, a közlést hálára kötelező szives készséggel megengedték.
Azon óhajtással bocsátjuk közre gyűjteményünket: vajha mennél szélesebb körben terjeszthesse a nemzeti szellem fejlődését, az irodalom ez ágának ismerését, s ébreszthesse az elismerést azok munkássága iránt, kik a nemzet egyik legdrágább kincsének, drága anyanyelvének művelésén fáradoznak. Vissza