Előszó
Kamaszfiú, cserkészpajtás, figyelj rám!
Én vagyok az, aki egy évvel ezelőtt könyvet írtam rólad «Viharzóna» címen. A könyv édesapádnak és édesanyádnak szólt. Azért írtam, hogy közelebb kerüljenek...
Tovább
Előszó
Kamaszfiú, cserkészpajtás, figyelj rám!
Én vagyok az, aki egy évvel ezelőtt könyvet írtam rólad «Viharzóna» címen. A könyv édesapádnak és édesanyádnak szólt. Azért írtam, hogy közelebb kerüljenek hozzád, megismerjék a te belső világodat s újra megérteni tanuljanak téged.
A könyvet elolvasták, aztán eljöttek és megköszönték. Azt mondták: úgy érzik, hogy közelebb jutottak hozzád, jobban megértenek, mint eddig. Azt mondták, Ők is tanultak a könyvből: ismerni tanulták a nagy dolgokban az Isten gondolatát.
Látod, ez a mondatuk ütött szeget újra a fejembe. Felvillant előttem annak a szomorú ténynek meglátása, hogy sem te, sem a barátaid nem látjátok a nagy dolgokban Isten gondolatát, és innen származik a serdülő fiúk éveinek minden botlása, bűne, vergődése.
Átvesztek az idősebb fiúktól valami gyerekes, kissé naiv, kissé nagyzoló, kissé erotikus, az ébredő nemiség párájával át- meg átitatott világlátást, amelyen aztán ront a felnőttek példája, ront a mozi is, a könyv is, a pajtás is, - és messze kiverődtök az Isten ujja mutatta egyenes út vonalából. Tipródtok problémák között és nem találtok megoldást; kátyúban forgolódtok és nem találtok kiutat; értelmetlen álltok és nincs, aki irányt mutasson. Nem az a baj, hogy rosszak vagytok, hiszen nem vagytok rosszak; az a baj, hogy rosszul fogjátok meg a dolgokat.
Vissza 
