Előszó
Részlet a könyvből:
A pisztoly eldördült.
Egy diák, ki a futó mögött foglalt helyet a mésszel írt vonalnál, az ég felé tartotta a csövet s bámulta a füstfelhőcskét, mely nem mingyárt oszlott...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
A pisztoly eldördült.
Egy diák, ki a futó mögött foglalt helyet a mésszel írt vonalnál, az ég felé tartotta a csövet s bámulta a füstfelhőcskét, mely nem mingyárt oszlott el a hajnali levegőben.
A másik, mihelyt megpillantotta a lángot, elindította a verseny órát. De nem állhatta meg, hogy el ne kiáltsa magát:
- Rajta!
Vili már futott.
A start tökéletes volt. Úgy ugrott ki, mint a párduc, egyenletesen, minden megtorpanás nélkül emelkedett a magasba s pár pillanat múlva teljes iramban rohant a cél felé.
Szemében vágtattak a rétek. Szöges cipője karmolta a talajt. Fejét, melyet cigányos haj vert, hátravetette s arcát eltorzította, csikorgó erőfeszítéssel. A föld dobogott.
Mikor a pálya felén lehetett, az, aki az órát figyelte, még egyszer üvöltött:
- Hajrá!
Most már húnyt szemmel, öntudatlanul robogott előre. Úgy tetszett, hogy egy másodperc alatt tette meg a hátralevő utat. Tárt karokkal, szárnyalva szédült be a célhoz s mellkasa máris elszakította a rózsaszín papírszalagot, melyet két osztálytársa feszített ki.
A célbíró ekkor lerögzítette a versenyóra nagymutatóját, mely kényelmesen sétált a számlapon. Torkaszakadtából ordította az eredményt, hogy a gyepen lévő érdeklődők, a sportegylet tagjai is meghallhassák.
Vissza 
