| Kiadó: | Szépirodalmi Könyvkiadó |
|---|---|
| Kiadás helye: | Budapest |
| Kiadás éve: | |
| Kötés típusa: | Vászon |
| Oldalszám: | 390 oldal |
| Sorozatcím: | Kosztolányi Dezső összes novellái |
| Kötetszám: | 2 |
| Nyelv: | Magyar |
| Méret: | 19 cm x 13 cm |
| ISBN: | 963-15-1737-3 |
| Megjegyzés: | A szerzőről készült fekete-fehér fotóval. |
| Első fejezet | |
| melyben az író bemutatja és leleplezi Esti Kornélt, e könyv egyetlen hősét | 5 |
| Második fejezet | |
| melyben 1891.szeptember 1-én Vörös Ökörbe megy és ott megismerkedik az emberi társadalommal | 20 |
| Harmadik fejezet | |
| melyben 1903-ban közvetlen az érettségi után, éjszaka a vonatban először csókolja szájon egy leány | 28 |
| Negyedik fejezet | |
| melyben régi barátjával, a "becsületes városban" tesz kirándulást | 62 |
| Ötödik fejezet | |
| melyben egyetlen hétköznapjának, 1909. szeptember 10-nek mozgalmas és tanulságos leírása folgaltatik, s megelevenül az az idő, amikor még I.Ferenc József ült a trónon, és Budapest kávéházaiban csak különböző irányokhoz, iskolákhoz szító modern költők tanyáztak | 69 |
| Hatodik fejezet | |
| melyben szert tesz óriási örökségre, s kiderül hogy milyen nehéz megszabadulnia a pénztől annak, aki mindenáron csak ezt akarja | 89 |
| Hetedik fejezet | |
| amelyben Kücsük tűnik fel, a török leány, aki egy mézes cukrászsüteményhez hasonlít | 100 |
| Nyolcadik fejezet | |
| melyben szegény Mogyoróssy Pali, az újságíró, a kávéházban hirtelen megőrül, azután tébolydába csukatik | 103 |
| Kilencedik fejezet | |
| melyben a bolgár kalauzzal cseveg bolgárul s a bábeli nyelvzavar édes rémületét élvezi | 124 |
| Tizedik fejezet | |
| melyben egy bácskai aranyparaszt leánya, Zsuzsika, beugrik a kútba és férjhez megy | 132 |
| Tizenegyedik fejezet | |
| melyben a világ legelőkelőbb szállodájáról van szó | 144 |
| Tizenkettedik fejezet | |
| melyben az elnök, Baron Wilhelm Edurad von Wüstenfeld, az ő diákéveinek halhatatlan alakja és az ő atyamestere, az egész fejezeten át csak alszik | 156 |
| Tizenharmadik fejezet | |
| melyben mint jótevő szerepel, fölkarolja a sorsüldözött özvegyet, de végül kénytelen megverni őt, mert annyira sajnálja, hogy egyebet nem is tehet | 188 |
| Tizennegyedik fejezet | |
| melyben Gallusnak, a művelt, de rossz útra tévelyedett fordítónak titokzatos üzelmeiről rántjuk le a leplet | 201 |
| Tizenötödik fejezet | |
| melyben Pataki kisfiáért aggódik, ő pedig az új verséért | 206 |
| Tizenhatodik fejezet | |
| melyben Elinger kihúzza őt a vízből, ő viszont Elingert belöki a vízbe | 212 |
| Tizenhetedik fejezet | |
| melyben Ürögi beruccan hozzá egy szóra | 222 |
| Tizennyolcadik fejezet | |
| melyben egy közönséges villamosútról ad megrázó leírást és elbúcsúzik az olvasótól | 230 |
| Utószó | 237 |
A védőborító hiányos.
