Előszó
Amikor - négy éve - évkönyvünk első kötetét útjára bocsátottuk, a választott címet magyarázva azt írtuk, hogy a kötőjel elválasztást és kapcsolatot is jelentő kétértelműségében alkalmas metafora...
Tovább
Előszó
Amikor - négy éve - évkönyvünk első kötetét útjára bocsátottuk, a választott címet magyarázva azt írtuk, hogy a kötőjel elválasztást és kapcsolatot is jelentő kétértelműségében alkalmas metafora annak a sokszínűségnek a jelzésére, ami a társadalomtudományokra, a szociológiára általában, és ezen belül a doktori iskolák tevékenységére is jellemző. Négy év alatt az iskolának az évkönyvben megjelenő produkciója nem lett egységesebb. Nincs egy olyan paradigma, amely domináns lenne. Annak, aki ezt a szociológia éretlenségének jeleként venné, ajánlom a következő idézetet:
"A szociológia a társadalomtudományokon belül ugyanolyan módon járul hozzá az intellektuális sokféleséghez, ahogy az esőerdők hozzájárulnak a biodiverzitáshoz - és lényegében ugyanazon okból. A szociológia - azáltal, hogy ápolja az időlegesen népszerűtlen eszméket és módszereket, amelyeket specialista, paradigmahordozó szomszédai elvettek - elevenen megőrzi annak a fogalmi génkészletnek az elemeit, amelyre egy nap a többi társadalomtudomány bizonnyal rászorul" (DiMaggio 1997:19).
Tudjuk természetesen, hogy az esőerdőket komoly veszély fenyegeti. Nem ugyanez lesz-e a sorsa az esőerdő-szociológiának? Igazában nem is a specialista tudományok fenyegetik a sokféleséget, hanem a tudományosság egészét érintő változás. Több mint egy évtizede már, hogy erről az alakváltozásról - a tudományosság 1. módjának a 2. móddal való felváltásáról beszélnek (Gibbons et al. 1994; Nowotny et al. 2004). Az 1. mód a hagyományos, diszciplináris, egyetemközpontú tudományosság, a 2. mód az alkalmazásorientált, kontextustól függő, nem egyetemközpontú tudományosság. A szociológiai esőerdő burjánozhatna egy olyan tudományosságban, melyben elszakadna a megmerevedett diszciplináris rutinoktól, negligálná a hagyomány által rögzített illetékességi területeket. A szociológia csak örülhetne egy olyan helyzetnek, amelyben nem keltene rögtön gyanakvást, aha a szociológus - oktatóként vagy kutatóként - betéved mások szépen körülkerített területére. A 2. mód azonban mást is jelent: a tudománynak az alkalmazott tudásra való redukcióját, azt a Boltanski értelmében vett projekttudományosságot, amely a mindenkori megrendelő kívánságainak megfelelően pusztán rekombinálja a meglevő ismereteket. Egy ilyen értelemben alkalmazásorientált tudományosság szempontjából az intellektuális diverzitás csak zavaró tényező. Ahogy az esőerdőket is monokultúrás ültetvények váltják fel, úgy fennáll az a lehetőség, hogy a merev diszciplinaritással szembenálló, kontextusfüggő és alkamazásorientált tudományosság csak egy vonatkozásban lesz nyitott és rugalmas: a megrendelő kívánságainak gyors teljesítésében.
Vissza