Szalay Lajos hatvan rajza

Előszó

Annak ellenére, hogy festészetünkből szinte kioldhatatlannak látszik a grafikai elemek jelenvalósága, rajzművészetünk nem részesül komolyabb megbecsülésben. Mintha általában nem lenne grafikai kultúránk, holott vannak elsőrangú grafikusaink. Kernstok Károly vonalainak kaligrafikus mozgása és Derkovits Gyula tematikusabb ábrázolási módja európai viszonylatban is helytálló értéket jelent. Kiállitásaink alig mutatnak be grafikai lapokat, illusztrátoraink számára jóformán sem alkalom, sem terület nem adódik, albumszerű kiadványaink pedig egyáltalában nincsenek.
Szalay Lajos rajzoskönyvének kiadásával a Bolyai Akadémia úttörő feladatra vállalkozott. Új grafikus lép elénk a fehér lapokon, nyugtalan fiatalságában is a saját utait járva s egyéniségének félreismerhetetlen jegyeivel az arculatán. Elismerés illeti meg eddig elvégzett munkásságáért, de ennél is örvendetesebb, hogy az a frisseség, lendület és szuggesztív kifejező készség, amely rajzainak legszembeötlőbb jellegzetessége, a továbbfejlődésnek még szinte pazar lehetőségeit hordja magában. Nyílt fantáziájú és eléggé könnyű kezű művész, de a csapongásra is hajlamos képzeletét s a virtuozitás felé csábító készségét szigorú mértéktartásra kényszeríti éber kritikai szelleme. Hogy világszemlélete nem mentes a romantikus színezettől és ingerlő grimasztól, ez természetes velejárója fiatalságának, amely máris annyi kemény emberi megpróbáltatáson ment át. Tudjuk azonban, a művész emberi megpróbáltatásai nemcsak megkeserítik a lélek hangjait, hanem öblösebbé és zengzetesebbé is alakítják. Művészeink irányában ma éppen az panaszolható fel a legjogosabban, hogy a külvilág zűrzavarával szemben nincs meg a szellem képviselőihez illő szociális magatartásuk és a tudatos kritika hangsúlyozásához szükséges bátorságuk. Persze ezt a magatartást és bátorságot nem holmi politikai szerepvállalás formájában értem, hanem, mint a komoly alkotó művészet nélkülözhetetlen tartozékait, úgy, ahogyan alkotó művészet nélkülözhetetlen tartozékait, úgy, ahogyan azok nyilvános kifejezésre jutottak, mondjuk Van Gogh és Daumier alkotásaiban. Vissza

Fülszöveg

Ez a könyv változatlan utánnyomása Szalay Lajos hatvan rajza 1941-es kiadásának. Kiadásában Kovách Aladár Bolyai Akadémiája mellett annak idején részt vett - mint fiatal könyves - Püski Sándor is, ennek a kiadásnak a gondozója.
1941 világnézeti és politikai körülményeiben egy ilyen természetű kiadvány, ha nem is jelentett közvetlen veszélyt, nem jelentett hasznos vállalkozást sem; l'art pour l'art kezdeményezés volt egy sóvárogva várt, tisztább jövő reményében.
Szalaytól már előbb megjelent a Híd első, belső oldalán egy egész oldalas kiáltás az erőszakosság ellen: "Kivégzés 1940". 1941-ben pedig Szalay emelte fel a szavát a Magyar Csillagban közölt "Beszélgetés"-ben a világnézettől írtózó akkori művészeti langyosság ellen.
Ha ehhez hozzávesszük, hogy a Hatvan Rajz akkori nyomorunk szegényszagát a legkülönbözőbb témákban egyforma valóságérzéssel ábrázolja, igazán nehezen tudjuk megérteni, hogy a művészettörténészek miért kerülték mindig Szalaynak a nevét akkor, amikor a realizmus és a társadalmi problémák művészeit emlegették.
Jóhiszeműen azt kell gondolnunk, hogy ez a mellőzés azért történhetett, mert a Hatvan Rajz már az akkori könyvnapon elfogyott és a megvásárolt példányok eltűntek a háborúban.
Késői pótlásul készült a jelenlegi "Második kiadás". Vissza