Még éneklünk, Románia

Előszó

„Tavalyi nagy, visszhangos, egetverő, szárnyaló és minden képzeletet felülmúló, kiemelkedő sikerünkön felbuzdulva, a Corvina Könyvesház, a Pro-Print Könyvkiadó, valamint a Székelyföld Alapítvány ezennel szeretettel meghívja Önöket (Magikot) 1999 május 21-én, pénteken este 7 (hét) órától a nagyhírű Tilos Kávéházba a második alkalommal megrendezett Pünkösdi Költérversenyre"
Ezzel a kissé szerénytelen, a hatásvadászattól sem mentes meghívóval harangozták be a szervezők a - remélhetőleg immár hagyománnyá váló - költészeti verseny idei „újrakiadását"; bár, ha figyelmesebben olvassuk, némi önirónia is kicseng belőle. S ez talán így is van rendjén: hiszen e költérverseny jellege szerint kissé harsány és szerénytelen, továbbá iróniában sem szűkölködik.
A versenyen idén hét költő vett részt - ebből ketten: Bogdán László és Fekete Vince már „veteránként", tavalyi tapasztalataikkal felvértezve jelentek meg a pódiumon Kovács András Ferenc, Orbán János Dénes, Farkas Wellmann Endre, Sántha Attila és nem utolsó sorban: Karafiáth Orsolya „primőr" anyaországi költővendégünk társaságában. A verseny idén is hazulról hozott versekkel indult: ezúttal pünkösdi versekkel kellett jeleskedni - a továbbiakban olvasható, milyen eredménnyel.
Az első „éles" próba a baráti kardvillogtatás jegyében, egymásról/egymáshoz írott hexaméterek, illetve disztichonok szerzése volt. Az itt született műremekek és műremegek remélhetően nem csak vájtfülűek számára élvezhetők; ámbár nem árt, ha valaki közelebbről ismeri az alanyok viselt dolgait.
Másodikként szívünkhöz - és torkunkhoz - közelálló próba következett: „Vetekedik vala háromféle pia" címmel kellett valaminő kötött formájú szerzeményt összehozni; tán nem alaptalan a feltételezés, miszerint a téma beható ismerete is közrejátszott a remek improvizációkban.
Harmadik próbaként pártversben kellett megcsillogtatni a sokoldalú költői tehetséget, „Még éneklünk Románia" fedőcímmel. Elégedettséggel és némi malíciával nyugtázhattuk: bár a versenyzők jó része zsenge koránál fogva nem jeleskedhetett régebben e műfajban, szükség esetén reményteljes karriert futhatnának még be. Végül pedig, ha tartalmában nem is, de szellemében valamelyest ehhez a műfajhoz kapcsolódott az utolsó próba is, melynek címe: Szárnyaló költészet. Kéretik az ékezetet elhagyva olvasni; a próba alcíme ugyanis: falfirkák, vécéfeliratok. Az eredmény önmagáért beszél... Vissza