Előszó
Kedves Olvasó!
Hagyományőrző mozgalmunk keretén belül eddig több mint hét, történelmi és nyelvészeti magyarázatokkal ellátott ételreceptes - és süteményesfüzetet sikerült megjelentetnünk a Székely ízek Sorozatban. Az utóbbi időben egyre többen írnak az erdélyi konyháról, mondhatni divat lett hasonló témájú könyveket kiadni és vásárolni. Sajnos olyan kiadványok is napvilágot láttak, amelyek az erdélyi konyhaművészettel foglalkoznak ugyan, de a szerzők elmulasztottak figyelmet szentelni a szász, a sváb, az örmény, a román vagy a zsidó konyhaművészetnek. Sokan csak az erdélyi magyar vagy a székely konyhát taglalják, és megfeledkeznek arról, hogy a Székelyföld Erdélynek csak egy tartománya. Ezen kívül még vannak más tartományok és más népek is, akiknek konyhaművészete figyelemreméltó, megismerésre és tanulmányozásra érdemes. Mindez együtt adja azt, amit ma úgy neveznek hogy ERDÉLYI KONYHA. Ez a könyvecske Kovács Anikó anyai nagyanyjának, Bráz Sándorné Lázár Júliánna hagyatéka, aki a Szatmár melletti Misztótfaluban több füzetre való étel-és süteményreceptet is összegyűjtött. Az Erdélyi finomságok receptjei is ilyen, barátnőktől, szomszédasszonyoktól, ismerősöktől hallott receptek, azonban szép számmal akadnak olyanok is, amelyek saját, vagy régi magazinokból kiollózott receptek. Kovács Anikónak, az anyag szerkesztése közben nyújtott segítségéért, és hogy rendelkezésemre bocsátotta a nagyanyja hagyatékát képező receptgyűjteményt, itt szeretnék köszönetet mondani. A Kárpát-medence keleti kiöblösödésének fennsíkján egy csodálatos ország fekszik. Ez Erdély, hőn szeretett szülőföldünk, s ezen belül szűkebb pátriánk, a nyugati világ utolsó védőbástyája, Székelyföld. Erdély, az egyedülálló kultúrával és gasztronómiai hagyományokkal rendelkező, mindig is vegyes lakosságú terület az évszázadok alatt igen változatos konyhakultúrát hozott létre. Ez az ország az utóbbi 1000 évben állandóan átjáróház volt, az idegenek és a hódítók egymásnak adták a kilincset és a föld kincseit. Az örmény vagy lengyel menekülteket is befogadó Erdélyben, ahol mindig is nagy toleranciával kezelték a másságot, a később érkezettek testvérként leltek új hazára. Az itt élő népek pedig évszázadokig éltek egymás mellett békességben, és hatással voltak egymás életére, kultúrájára vagy konyhaművészetére. Az idők során a szász, a sváb, az örmény, a román, a lengyel és a zsidó hatások így csiszolták, finomították konyhaművészetünket, hogy mára az erdélyi magyar és a székely konyhába beolvadva harmonikus egészet alkossanak, és az erdélyi konyha méltán elfoglalhassa a helyét a nagy világkonyhák mellett. így minden nemzet azt adta a másiknak, ami szép, jó és hasznos volt, mindegyik nép konyhája gazdagította a másikét, mintha az emberek az ételeken keresztül szerették volna jobbá tenni a világot. Az eredmény egy, a kínai konyhaművészethez hasonló, igen gazdag és változatos gasztrokultúra lett.
Vissza 
