Kovács Ferenc 1926-1990

Előszó

Részlet:

„Nem hagyom ki ezek közül a regulák közül a szemlélődésnek egy újonnan feltalált módszerét, bár kicsinyesnek és szinte nevetségesnek tűnhet, mégis, amilyen csekély, éppoly hasznosan ébresztgeti a szellemet változatos leleményekre; s ez nem más, mint hogy megfigyeled a mindenféle foltokkal tarkított falakat vagy a különféle keveredésű köveket, ha ki kell találnod valamilyen színteret, különböző tájakra emlékeztető dolgokat találhatsz ott hegyekkel, folyókkal, sziklákkal, fákkal, hatalmas síkságokkal, völgyekkel és halmokkal ékeset; meg mindenféle csatajeleneteket is láthatsz és furcsa figurák élénk mozgalmasságát, arckifejezéseket, viseleteket és számtalan sok dolgot, amiket tökéletes és jó formába önthetsz." Mindezt Leonardo írta, és ebből a gyakran citált idézetből a legkülönbözőbb következtetést vonták le és vonják le mindmáig alkotók és elméleti emberek egyaránt; mindenek előtt a természetutánzás kényszere alóli fölszabadulás igazolását. Minden esetre az sem jelent gondot, hogy rokonságba állítsuk Herbert Read vitalizmus fogalmával, amelyet először Picasso plasztikáival kapcsolatosan vezet be, s amelyet a későbbiekben legkivált mégis Henry Moore művészetének aposztrofálására használ. Az elméletből talán annyit mindenképpen érdemes kiemelni, hogy az elsődlegesen a kifejezés primátusának visszaszerzésére jött létre, vagy hogy még szorítsunk a fogalmazáson és közelebb kerüljünk a Moore-i gondolathoz: a kifejezőerő manifesztálására. Természetesen tudjuk, hogy már Moore előtt, az expresszionista (Barlach), a futurista (Boccioni) vagy a kubistavorticista (Gaudier-Brzeska) szobrászatban szakítottak a művészek az ábrázolás elsődlegességével. Az a fordulat azonban, amely éppen a kifejezőerő, a kifejezés eszméjére támaszkodva végképp kiszakította a szobrászatot az ábrázolás karmaiból, később ment végbe, azaz hogy: indult el - hiszen tart napjainkban is. Vissza