Vízügyi Közlemények - Különszám IV.

Előszó

Az 1879-ben alapított, 125. éve megjelenő Vízügyi Közlemények szerkesztői a kezdetektől fogva nagy gondot fordítottak arra, hogy a jelentős árvizekről, belvizekről, azok lefolyásáról, szakmai tapasztalatairól mindenkor részletes beszámolót, elemzést közöljenek. E tanulmányok, ismertetések fontos forrásmunkái a védelmi rendszer jövőbeli fejlesztési irányai és módszerei meghatározásának, új szervezési megoldások alkalmazásának, az új védekezési anyagok, eljárások és technológiák elterjesztésének.
A Vízügyi Közlemények a maguk idejében minden korábbit meghaladó, rendkívüli mértékű 1940. évi országos, 1954. évi és 1965. évi dunai, valamint az 1970. évi tiszai árvizek történéseit és tapasztalatait különszámban mutatta be. Ezt a hagyományt kívánjuk folytatni az 1998 novembere és 2001 márciusa között levonult négy rendkívüli árvíz részletes bemutatásával.
A közhiedelemmel ellentétben a jelentős nagy árvizek viszonylag ritkán fordulnak elő. Az 1855-től 2001-ig eltelt 146 év alatt 23 olyan árvíz vonult le a Tiszán és mellékfolyóin, amelyek valamilyen szempontból jelentősnek, különlegesnek minősültek és amelyek a maguk idejében a Tisza-völgyi árvízvédelem egyes fejlesztési szakaszainak határköveit jelentették.
Egy-egy jelentősebb árvízi esemény mindig fontos alapot jelentett, indítékot szolgáltatott az árvízvédelem fejlesztéséhez. Így volt ez már a XIX. évszázadban, amikor pl. a Tisza szabályozás megkezdését az 1816., 1830. és 1845. évi árvizek indították el, majd pedig az 1855., 1867-68., 1879., 1881., 1888. évi - rendre katasztrofálisnak tekinthető - árvizek adtak egy-egy lökést a fejlesztések folytatásához, kiteljesítéséhez. De nem volt ez másként a XX. században sem. Az 1913. évi árvíz hatására kezdődött meg - viszonylag későn - a Tisza-Szamos-köz ármentesítése. Az 1932. évi árvizet követően kezdték meg (és 1937-re fejezték be) a borsodi nyílt ártér begátolását, az utolsó olyan ármentesítési beavatkozást, amely lényegesen csökkentette a folyó hazai nyílt árterületét. Az 1947-48. szilveszteri felső-tiszai árvízkatasztrófának közvetlen következményei voltak a vízügyi szolgálatra nézve is: indokot, hivatkozási alapot nyújtott a szolgálat átszervezéséhez, a társulatok államosításához. Az 1964. és 1966. évi árvizeket követően lényeges fejlődés következett be az árvízvédekezési munkák technikai-technológiai színvonalában. Az 1970. évi Tisza-völgyi árvíz adta meg a végső lökést arra, hogy új alapokra helyezzék a mértékadó árvízszintek meghatározását. Az 1974., 1980. és 1981. évi Körös-völgyi árvizek a védelmi rendszer új fejlesztési stratégiájának kidolgozását és megvalósítását - az árvízi szükségtározók alkalmazását - váltották ki. Vissza