Vallomások Somogyról

Előszó

Részlet a kötetből:

A "Vallomások Somogyrőól" Szerkesztőségének

A „Vallomások Somogyról" című visszaemlékezés-gyűjtemény szerkesztői nemes feladatra vállalkoztak, amikor elhatározták e kötet összeállítását. Úgy gondolták, megjelentetése nagyon hasznos. Az idősebb nemzedék számára felidézi a múlt emlékeit, áttekinthetővé teszi a megtett utat, a megélt valóban történelmi változást, amely Somogy megye és a somogyi emberek életében egyaránt tükröződik. Azt hiszem, hogy a kötet a megye ifjúsága számára is hasznos olvasmány lesz. Bepillantást nyújt szüleik, az idősebb nemzedék egykori életébe, munkájába, harcába; közeliikbe hozza, feleleveníti azt a kort, amelyhez nem fűződnek személyes élményeik, s számukra már csak történelem. A visszaemlékezések jól kiegészítik az összképet a felszabadulás óta eltelt negyedszázadról, amelynek fő eredménye: a magyar nép életében bekövetkezett hatalmas fordulat és fejlődés.
A szerkesztők hozzám is eljuttatták kérésüket, hogy másokhoz hasonlóan, akik életük valamely szakaszában Somogy megyében éltek, vagy ott születtek, én is írjak visszaemlékezést a kötet számára.
Bár a kérés megtisztelő, a téma nagyon fontos és érdekes, sajnos, csak röviden tudok szólni a kötet olvasóihoz. Nem akarom ezért csak a körülményeimet okolni, de talán mentségem lehet nagy elfoglaltságom. Azonkívül bennem, magamban van a hiba, mert mindezideig nem voltam képes személyes vonatkozásban rendszerezni s értékelni a múltat; visszaemlékezésekkel foglalkozni. Minden időben az adott helyzet felismerése, a tennivalók számbavétele s a jövő felkérése kötötte le, köti le ma is a gondolataimat. Vallom, a múlt tapasztalatait számba kell venni, s nem szabad feledni, de ezen túl előre kell nézni.
Fiuméban, az egykori Monarchián belüli Magyarország ismert városában születtem; abban az időben anyám ott dolgozott. Kisgyermek koromban kerültem a tabi járásba, Kapolyra, ahol nevelkedtem, s kisebb-nagyobb megszakításokkal tizennégy éves koromig éltem. Így emlegetve az időt, talán kevésnek tűnik. Számomra mégis Somogy, s az ismerős tájak szinte szülőföldnek számítanak, mert a világra eszmélés, az emberek és környezetük, a haza megismerésének döntő idejét töltöttem ott. Vissza

Fülszöveg

"Minden vidéknek vannak sajátosságai: tájszólásban, egyszerű emberi dolgok megítélésében, szokásokban, ruházkodásban, népművészetben és sok másban, amelyeket az ott született, nevelkedett gyermek magába fogad, s nyomaiban holtáig megőrzi. Mindezt én Somogyban kaptam az élettől és nemcsak emlékként őrzöm mindmáig. A régi világ Somogy megyéjének s akkori nincstelen, elnyomott, nehezen élő emberinek sorsából ismertem meg mindazt - a munkát, az örömet, a bánatot - amely egy életre szóló útravalóként és örökségként nem volt kevés."
(Részlet Kádár János visszaemlékezéséből.)

"Az én somogyi szólásaimnál is megállnak olykor a pestiek. S a vájtfülűek figyelnek, mert: Hol csavarogtál? az nem ugyanaz, mint a: Hun kujtorogsz? És a csakugyan van különbség, akkor az már nem csupán nyelvi különbség. Hanem az effajta sajátosságok könnyen utalnak a felfogásmód, a gondolkodás külön arculatára: költőiség, humor, névadó lelemény, ábrázoló konkrétság és hűség - ezek már valaminő "tájgondolkozás" színképét adhatják együttesen.
Vagyis úgy látszik: a tájnyelv színei, ízei és dallamai önkéntelenül, sőt az ember akarata ellenére is megőrződnek, és mégcsak nem is szunnyadoznak, hanem alakítva alakulnak jól fölismerhető személyiség jegyekké. Mégpedig életre szólóan.
(Részlet Somogyi Tóth Sándor visszaemlékezéséből.)

"...Ha megkérdeznék tőlem, mely dallamban ölt testet legtökéletesebben, legsokatmondóbban a magyar szellem, a magyar néplélek, akkor csakis azt felelhetem: a somogy-surdi Páva-dallamban. Közvetlen alapja ennek: néprajzi sajátságai. Közvetett oka pedig, hogy Kodály műalkotásainak visszfényében Páva-dallamunk nép és nemzet, múlt és jövő, magyarság és szabadság, összefoglaló zenei jelképévé nőtt, s ezzel Himnusznak és szózatnak, Rákóczi.indulónak, Kossuth-nótának társává magasodott.
(Részlet Olsvai Imre visszaemlékezéséből.) Vissza