"Én iskolám..."

Előszó

"A zene mélyen ott rejtik a nevelés..." (Platón)
Egy iskola, amely együtt nőtt a várossal... Talán így lehetne tömören összefoglalni a Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskola létét, működését, fejlődését. Akár az 1904 óta eltelt évszázadot, akár az azt megelőző korszakot tekintjük, hiszen az iskola közvetlen elődjének tartja a város első, 1715-től, kétszázkilencven esztendeje működő elemi iskoláját, amely annak idején a főtéren, a Nagytemplom mellett kapott helyet. Ott, ahol ma a „Haza kis polgárainak" emelt épület áll, és amely ma is az oktatást szolgálja. Egy iskola, amely szellemi műhellyé tudott válni, mert azzá emelte az ott tanító pedagógusok tudása, gyermekszeretete, hivatástudata, akik el tudták fogadtatni nemzedékek során keresztül tanulókkal, szülőkkel egyaránt, hogy tudást és maradandó emberi értéket képviselnek. A szépet akarták és tudták fölmutatni, mert - mint ahogy az iskola neves pedagógusa, Zákányi Zsolt megfogalmazta - „A szépség sohasem pusztít, nem rombol, csak épít." Ebben az iskolában a zene lett a szépség hordozója, az értékteremtés legfontosabb terepe, egyént és közösséget leginkább erősítő ereje. így lett ez az iskola a zenei nevelés révén egy város fényjele, büszkesége, ahol a platóni gondolat a nevelőmunka mindennapjaiban a maga teljességében és mélységében bontakozhatott ki: Egy iskola, amely együtt élt, együtt él a zenével, egy iskola, amelynek világát a szépség alakítja, amely mindig a haza kis polgárait szolgálta, egy iskola, amelynek munkája, elkötelezettsége, sikere már nem csak a városé... „Nem a zenében rejlik-e a leghatásosabb nevelés? Hiszen semmi nem hatol be oly mélyen a lélekbe, mint a ritmus és a dallam, amely megragadja, felékesíti és megnemesíti a lelket..." ...egy iskola, amely a nemzeté, ... Európáé. Vissza