Isten embere

Fülszöveg

"A szívem, az eszem, az életem Mindszenty felé húz: Őbenne nincs hasadás. Egy darabból van öntve. Amit másoktól követel, azt maga is éli és szenvedi. Nem láttam rövid földi éveimben senkit, aki a mindennapokban annyira szerette volna a Krisztust és Egyházát mint ő. Soha nem hízeleg se fölfelé, se lefelé. Soha nem látom örülni a rossznak, még akkor se, ha ellenfelei követik el és ő abból hasznot húzhatna. A pénzzel, a bírvággyal szemben független; számára az anyagi javak arra valók, hogy azokat jó célra fordítsa. A mindennapi életében teljesen igénytelen anélkül, hogy elvesztené egy pillanatra e világ jó dolgainak nemes és mély megbecsülését. Alig láttam valaha valakit úgy megkóstolni egy pohár nemes bort, úgy ízlelni az ételt, mint ő teszi. Sokat imádkozik, még többet dolgozik."
"Hamis az a mendemonda, hogy túl komoly sőt komor, humortalan ember volt. Sok-sok vallomás, visszaemlékezés bizonyítja: amikor annak volt az ideje, derűs, vidám, jókedvű volt; tréfálkozó, viccelődő, nevetni tudó ember. De nem a harsányság, hanem a csendes derű volt a jellemzője. Egy album kitelne Mindszenty ránk maradt mosolygós arcú fényképeiből. Ugyanakkor mélységes szeretet áradt belőle mindenki felé, papjai, hívei felé, különösen a szenvedők, szegények, az elesettek iránt. De nem az érzelgős, nem az önmutogató szeretet, hanem férfias, parasztemberi, szemérmes szeretet élt benne. sok-sok dokumentum bizonyítja mindezt."
"Érdekes sötétbarna szemei: olyan csillogó ragyogás van bennük, amilyent még soha senkinél sem láttam: élesen és nyugodtan néznek, ismernek minden negatívumot, de mégis bizakodóak - olyan ember szemei, aki szörnyűségeket élt át, és bepillantott az emberi lét szakadékaiban, akit megjelölt a szenvedéssel átélt tudás. Ezek a csillogó és mégis oly nyugodt szemek egyszerre nagyok és ragyogóak, mint egy csodálkozó gyermek szemei. Messze a távolba néznek, az örökkévalóság végtelen távlataiba." Vissza