Hortobágy

Előszó

"Mi az a hortobágyi puszta?" - teszi fel a kérdést Jókai Mór a "Magyarhon szépségei" című könyvében. Így ad rá választ: "Egy ismeretlen sziget a szárazföldön. Sziget, mert körül van véve a civilizált tengere által: partjai népes városok, tanyákkal megrakott, jól mívelt gabonaosztó földek, dohánytelepek, ültetett erdők, kertek: maga pedig egy ősi puszta, amit ekevas föl nem hasogatott soha. Ismeretlennek is méltán nevezhetem, mert akik a híre miatt ide jönnek mulatni, mind ott telepszenek meg a hortobágyi vendéglőben, onnan visszatérnek; az évenkénti két nagy marhavásárt is ott tartják meg a Hortobágy-parti nagyhíd előtti síkságon; de bele a puszta végtelen útvesztőjébe ritkán vetődik el valaki; jártas kalauz nélkül meg se is próbálja."
Jókai óta nagyot változott a világ a Hortobágyon is, de máig megmaradt szigetnek és ismeretlennek. Sziget maradt a 100 000 ha nagyságú terület, amelyen 1973-ban alakult meg hazánk első nemzeti parkja, az 53 500 ha kiterjedésű Hortobágyi Nemzeti Park. Megmaradt ismeretlennek is, hiszen a 20. század végének kirándulói sem jutnak távolabb a csárda, a híd, az egykori szekérállásból kiépült Pásztormúzeum és a mátai lovaspálya körén.
Ez a könyv azokhoz a kirándulókhoz kíván kalauzként szegődni, akik meg akarják ismerni a Hortobágyot, egyedülálló szépségeit, természeti kincseit, végtelenségét, csendjét, életét. Ha sikerül, megértik majd Petőfi sorait: "Hortobágy, dicső rónaság, te vagy az isten homloka." Vissza