A Duna vallomása

Előszó

Részlet a könyvből:

Käfer István 1992-től, a Bölcsészettudományi Kar alapításától kezdve irányította a szlovák szakot, következésképp érdemei a kar munkájának, szellemiségének alakításában elvitathatatlanok. Akkor kezdte el a tanítást, amikor mind az angol, mind a német szak megalapítását ígérő kolléga a fölvételi meghirdetése után visszalépett, majdhogynem tragédiába sodorva a kedvezőtlen külső körülmények ellenében indulni kívánó új intézményt. Egyedüli élő idegen nyelvet tanító szakként hirtelenjében olyan központi fontosságúvá vált karunkon a szlovák, amilyen másutt Magyarországon soha sehol sem volt. Käfer István elég ügyes és lelkes volt ahhoz, hogy később is, amikor már több világnyelvet is lehetett tanulni a PPKE BTK-n, a Szlovák Tanszék viszonylagos fontosságát fönn tudta tartani.
Sokan gondolhatnák tehát, hogy a jó széljárás kapta hátára Käfer Istvánt és a szlovák stúdiumokat. Ez azonban tévedés. Erről mindenki maga is meggyőződhet, ha végiggondolja az események láncolatát az ünnepelt tanulmányaitól kezdődően egészen máig, amikor hetvenedik születésnapját elérve immár a szakma nagy öregjének számít.
Bár Budapesten született, mégis a Felvidéken, Érsekújváron nevelkedett. Ott, ahonnan a magyar történelem és tudományos élet számos kiváló személyisége származott. Elég itt Szenci Molnár Albertra, Tompa Mihályra, Görgey Artúrra, a Rákócziakra, Bél Mátyásra emlékezni, vagy éppen Pázmány Péterre, aki ha nem is felvidéki volt, de mégis Nagyszombatban, érseki székhelyén hozta létre az első maradandónak bizonyult hazai egyetemet, a mi egyetemünk elődjét. Vissza