Azonos hullámhosszon

Fülszöveg

A kritikus talán sohasem olvas csupán saját élvezetére, mindig él benne élményei megosztásának vágya. Nálam különösképpen fennáll ez a román irodalom olvasásakor. A nyelvi határok átlépése egyidőben kívánja szolgálnia sorsközösségünket és eszmei egységünket színező sajátosságok megismerését és megismertetését, megszeretését és megszerettetését a legnemesebb humánum szellemében. Minden új román könyv izgalmas felfedezése számomra, pedig nem távoli földrész egzotikus világából, hanem saját valóságomból sarjad ez az irodalom, melyet eredeti és megkülönböztető jegyeivel együtt a magaménak érzek. A felfedezés kiváltotta szellemi élvezetet szeretném megosztani az olvasóval, továbbadnia a kapott értékeket, főként azoknak, akiknek korlátozottabbak a lehetőségeik a közvetlen kapcsolatra.
Ezek a följegyzések tulajdonképpen vallomások a mai román irodalomról. Az évek múlásával együtt szaporodó írásaim megszületésekor elsősorban a közvetítés szándéka vezette tollamat, mégis vallomásokat kap az olvasó, vallomásokat a közösségtudatból fakadó több évtizedes vonzalmamról a román kultúra iránt. A közvetítés izgalmasan szép feladatát is ez az érzelem tudatosította bennem. És a meggyőződés, hogy a testvéri román irodalom alkotásai megannyi tükör, melyben magunkat is látjuk.
A közvetítés és a közelítés nem csupán hangásban rokon, a megismertetés és a megkedveltetés elválaszthatatlanok ebben az esetben. a hol láthatóan, hol láthatatlanul, de - remélem - érzékelhetően jelentkező viszonyítások anyanyelvem irodalmához e kettős feladat teljesítését kívánják elősegíteni, és tudatosítani a különbözőségeket magába foglaló egység eszmei és esztétikai igazát. Vissza