Nevelés, művelődés, minőség

Előszó

Bár lehet, hogy nem a minőség, de mindenképpen a minőségbiztosítás korát éljük, s ez a kordivatként jellemezhető szindróma természetesen a minőségi teljesítményekre irányuló törekvés megnyilvánulásaként értékelhető. A minőségbiztosításnak immár teóriái és gyakorlati, tevékenységi rendszerei vannak, amelyekben szabályok gondoskodnak a minőséget biztosító teendőkről. Mindez a modern piacgazdaságban született, és fogalmi apparátusával, szemléletével a merkantil és a marketing gondolkodás és gyakorlat önazonosító keretei között maradt. Mígnem egyszercsak átkerült a nevelés, a művelődés tartományaiba, és a nevelési, művelődési feladatokat ellátó intézmények munkájának minőségalkotó kötelmeit kezdte definiálni és szabályozni.
Mindenképpen észrevehető, hogy új pedagógiai-andragógiai, illetve művelődési elméleti és szemléleti paradigma bontakozott ki, amely határozott szándékkal, centrális értékként kívánja a gazdaságból transzformált minőségfogalmakat, minőségbiztosítási "filozófiákat" és gyakorlati szabályokat alkalmazni. Arra törekszik tehát, hogy lefordítsa a maga nyelvére a gazdasági minőségbiztosítás merkantil és marketing nyelvezetét, s az intézmények számára ISO vagy TQM (illetve más, hasonló) minőségbiztosítási tevékenységi programot termeljen.
Kovács László és Tarcsa Zoltán könyve nem a gazdaságból transzformált minőségbiztosítás kanonizálása, inkább a minőségbiztosítás problémáit, dilemmáit és a transzformáció reális lehetőségeit keresi. Igaz, a nevelés, a művelődés intézménytípusainak egyikét vizsgálja csupán: a többcélú (nevelési-művelődési) intézményeket, közvetlenebbül az általános művelődési központokat (ámk). De éppen az intézménytípus komplexitása okán általánosíthatóvá, etalonná válhatna a könyv "filozófiája", szemlélete és ajánlott minőségbiztosítási praxisa, szóval a gazdaságból ide származott minőségbiztosítás kezelési módja.
A Kovács-Tarcsa szerzőpáros rátalált arra, ami a gazdasági fogantatású minőségbiztosításból mégiscsak átvehető és használható a nevelési, művelődési intézmények (s valószínű nemcsak a többcélú, nevelési-művelődési intézmények) számára. És ebben sikerült következetesnek maradnia. Hiszen nem állíthatjuk, hogy az intézményes nevelési, művelődési tevékenység semmit sem tanulhat az üzleti jellegű, piaci minőségbiztosítástól. Kovács Lászlónak és Tarcsa Zoltánnak a használható "tananyagot" kellett megtalálnia.
Ajánljuk ezt a könyvet mindazoknak, akiknek szakértelméhez, munkájához a nevelési, művelődési minőségbiztosítás problémái hozzátartoznak. S különösen azoknak, akik újra és újra szívesen végiggondolják ezeket a problémákat. Vissza