Fülszöveg
Kedd esti híradások szerint a vasút teljesen leállt délelőtt tíz és tizenkettő között. A kétórás közlekedésbénulás alatt mindösszesen egy vonat indult, ez sztrájkolókat szállított Debrecenből Erdőhát felé. Ennek a közlekedő vonatnak a vasutas-etikai vonatkozásaira most nem térnék ki, annyit azért szögezzünk le, hogy benne van az egész közmorál: vasutassztrájk idején kizárólag sztrájkoló vasutas utazhat, utazása nyilván roppant fontos, mert a teljes bénulásért utazik.
(Kovács Zoltán Megint sztrájk, 2009. október 30.)
Műfogsort lopott egy 59 éves férfi az egyik budapesti kórházból - jelentette az MTI még a hét elején, éppen a legjobbkor. Pont aznap reggel olvastam egy igen felháborodott hangvételű cikket arról, hogy milyen a magyar nép: hiába vagyunk világelsők a libamájhizlalásban, a magyar ember nem akarja enni a libamájat, dacára annak, hogy már csak hatezer forint kilója, inkább két pofára tömi magába a csirke far-hátat, a hazai termelők kénytelenek a készletüket mind exportra...
Tovább
Fülszöveg
Kedd esti híradások szerint a vasút teljesen leállt délelőtt tíz és tizenkettő között. A kétórás közlekedésbénulás alatt mindösszesen egy vonat indult, ez sztrájkolókat szállított Debrecenből Erdőhát felé. Ennek a közlekedő vonatnak a vasutas-etikai vonatkozásaira most nem térnék ki, annyit azért szögezzünk le, hogy benne van az egész közmorál: vasutassztrájk idején kizárólag sztrájkoló vasutas utazhat, utazása nyilván roppant fontos, mert a teljes bénulásért utazik.
(Kovács Zoltán Megint sztrájk, 2009. október 30.)
Műfogsort lopott egy 59 éves férfi az egyik budapesti kórházból - jelentette az MTI még a hét elején, éppen a legjobbkor. Pont aznap reggel olvastam egy igen felháborodott hangvételű cikket arról, hogy milyen a magyar nép: hiába vagyunk világelsők a libamájhizlalásban, a magyar ember nem akarja enni a libamájat, dacára annak, hogy már csak hatezer forint kilója, inkább két pofára tömi magába a csirke far-hátat, a hazai termelők kénytelenek a készletüket mind exportra küldeni, ami viszont eléggé rizikós, ezért kéne nagyobb belpiac.
(Megyesi Gusztáv Van program, 2009. május 28.)
Miniszterelnökünk most érettünk harcol, piás biciklisekért, akik játszi kedéllyel bolyongunk szent hazánk körutain, időnként elterülünk, majd talpra szökkenvén fennszóval dicsérjük az Urat. [...] Az pedig, hogy mivel érdemeltük ki miniszterelnökünk legkegyesebb jóindulatát, teljesen nyilvánvaló. A közúti közlekedés rendjéhez való unortodox hozzáállásunkkal, avval, ahogy kivilágítatlan kerékpárutunkkal haladunk a sötét országúton, magunk se tudjuk, hová, cikázunk összevissza, mint a vízisikló, egyidejűleg foglalva el az úttest mindkét oldalát, kiszámíthatatlanul, a közlekedés összes többi résztvevőjét leszarva, állhatatosan bízva abban, hogy majd lesz valahogy, csak akarni kell - ez gyakorlatilag ugyanaz kicsiben, mint amit miniszterelnökünk nagyban csinál. Úgy kormányozzuk a biciklit, ahogy ő az országot, és megfordítva, a kölcsönös rokonszenv ebből fakad.
(Váncsa István Az új lehetőség: Szudán, 2011. december 2.)
Vissza 
