Kővágószőlős

Előszó

Az új évszázad teljesen átrajzolja Európa államainak térképi-belső közigazgatási szerkezetét, így Magyarországét is. A jelképessé halványuló országhatárokon belül a régi, erősen központosított államhatalom célszerű gyeplőzését szolgáló megyerendszer helyébe így nálunk is a régiók rendje lép, s ezek lelke maga a táj. A táj, amely a település meghatározója, s amely hozzánőtt amúgy is az egyes ember lelkéhez és mindennapjához; hirtelen főszereplővé lép elő hazánkban, az egységes természeti-gazdasági-kulturális zóna mintegy visszaforrasztja természetes tájtestébe a megyék, járások stb. "leharapta" tájvégtagokat, szabadon kinyújtózik természetes határaiig, önmaga szuverén döntéshozójává válik, sugallva egyben a településeknek, a családoknak s minden egyes embernek: te leszel jövőd teljhatalmú alakítója! Beérett a történelem logikája: csak úgy marad meg a világ, a táj s benne a falu, ember, ha ellentétesre fordul a hatalom hierarchiája; mindaz, aminek őseid s magad eddig szolgálója voltál, ezután téged-titeket kell hogy szolgáljon!
Meglátjuk..
A táj azonban többet jelent, mint az a meghitt, egységes és szép környezet, amit a tekintet befoghat. Másik dimenzióba is átnyúlik: ez pedig az időben kinyújtózó "régió", a saját múltunk, a tájba ágyazott falu történelme. Az erdők, szőlők, termőföldek, bányák jelen kincsei között és fölött talán ez a mélytüzű ékkő a legbecsesebb, mert ez az érték mindenkinek kijutó, jogos és osztatlan tulajdon, aki vállalja, hogy nemcsak a faluban él, de éli is a falut. Mindegy, hogy őslakos, vagy idetelepült, de ha életével-munkájával beépül a település történelmi folytonosságába, a legsoványabb zsebű falupolgárt is olyan gazdasággal ruházhatja fel, ami tulajdonképpen mindenki életének értelme és célja: emberi méltósággal, saját tudatának-lelkének kapaszkodójával, hiszen nem a "volt semmi-lesz semmi" köztes állapotában vegetál, hanem olyan emberré lép elő, akinek történelme van, azaz életértelme túlnő saját léte határain. Vissza