Hitvédelem és alapvető hittan I.

Előszó

szükség van hazánkban középszerű terjedelmű, magyar nyelven írt és mindenek felett korszerű hitvédelemre, illetőleg alapvető hittanra. Az olvasó közönség manapság nem szereti a vaskos, igen nagy terjedelmű könyvet sem vásárolni, sem olvasni, azért iparkodtam lehető rövidségra; de másrészt korunk aktuálisabb kérdéseivel mégis behatóbban kellett foglalkoznom, épen mivel aktuális korkérdések és könyvem mindenek felett korszerű akar lenni. Nem elégedhettem meg a tankönyvek egészen rövid terjedelmével azért, mert könyvem nem tankönyvnek, hanem kézikönyvnek van szánva. Célja ugyanis azoknak az oltártestvéreknek szolgálni, a kik tanulmányaikat feleleveníteni és kibővíteni óhajtják, a mit minden paptársról feltételezhetni, mivel ha valaha, úgy különösen ma van szükség alapos, beható és folytonos hittani tanulmányokra, de főkép hitvédelmi tanulmányokra, hogy hitünket és egyházunkat úgy a magánbeszélgetésben, mint a nyilvános tanítás alkalmával kötelesség szerint sikerrel és becsülettel megvédeni tudják. Ottiger három vaskos kötetre tervezett, tehát igen terjedelmes latin alapvető hittanát első sorban azoknak szánta, kik e tárgyat a theologián vagy a középiskolában tanítják, de másodsorban a hittanhallgatóknak segédkönyvül és a papságnak általában, hogy belőle hitvédő predikációra anyagot merítsenek, mert a hitvédő predikáció, ugymond, mindenütt hasznos, de főkép a városokban napjainkban egyenesen kiáltó szükség; ha a papság ezt el nem mulasztotta volna a múltban, sok helyütt nem volnának oly vigasztalanok a vallási állapotok. Jelen szerény hitvédelem ismétlőkönyvül óhajt szolgálni a papságnak, segédkönyvül a hittanárok és hitszónokoknak, hasznos olvasmányul egyháziaknak és művelt világiaknak.
A magyar nyelvet azért választottam, mivel még a papság körében is az újabb nemzedéknek a latin nyelv nem csekély nehézséget okoz, ámde a nyelvi nehézségek a tartalom megértése vagyis a főcél rovására vannak, sőt teljesen elveszik a kedvet az ismélgetés és alaposabb, behatóbb tanulmányozástól. Az anyanyelv használata azért előnyösebb, mivel a saját gondolkodás, a mi az igazi tanulmányozás elengedhetetlen feltétele, az anyanyelven könnyebb, elevenebb, biztosabb; az anyanyelven írt könyv olvasására nagyobb a hajlandóság, jobban megérti, jobban belehatol, jobban megemészti és jobban tartja meg emlékezetében az olvasó, alaposabban, többet és könnyebben tanulhat. Továbbá úgy a hittanár, mint a hitszónok közlési nyelve, valamint általában a társalgási nyelv is a magyar, azért van szükség magyar nyelvű hitvédelemre. Azonfelül korunk divatos kérdéseinek tárgyalása latin nyelven szokatlan és nehézkes volna, már pedig egész theol. oktatásunk, tanulmányaink egyik legfőbb követelménye a korszerűség. Végül e mellett szól a külföld példája, a franciák, németek általában a nemzeti nyelvet használják a theol. irodalomban és épen e körülményben keresendő a theol. irodalom virágzásának egyik nem csekély jelentőségű magyarázó oka. Különben már hazánkban is dr. Bita, Répászky, alapvető hittanukat és Dudek apologiáját magyar nyelven írta meg. Azonfelül a nemzeti nyelv használatával az a haszon is jár, hogy a világiak is alaposabb hittani képzettségre tehetnek szert, a mi valógan igen kívánatos volna hazánkban is. Vissza