Kővé vált szavak

Előszó

Szavak. Szép szavak és kegyetlen szavak, simogatok és sebet okozók. Rácz J. Zoltán 16 novellája és kisregénye e kötetben bőséges példatára mindkettőnek. Szép és kegyetlen történetek sorakoznak elénk, némelyik humorral, a másik rettenettel borzolva az olvasó kedélyét. Kővé vált szavakról mesél a szerző, mert úgy hiszi: odavetett szóval éppen úgy lehet fájdalmat okozni, mint odadobott kővel. Különös világot vetít elénk: saját világa ez, amelyben a fényt a belső sugárzás adja; kívülről csak kevés szűrődik át. Mégis fénylő világ ez, amelyben a dokumentarista precizitása mellett nagyon jól megfér a karikatúraszerű humor, vagy a tudományos-fantasztikus szabad szárnyalása. Talán van jobb stílusban megírt, vagy jobban szerkesztett könyv, mégis bátran merem ajánlani egyéni látásmódja miatt. Egészen bizonyos, hogy emlékezetes marad egy-egy történet, némelyik befejezetlen motívum a fejünkben kísért: vajon mi lett a vége. Ez pedig csak a különleges drámai erővel teli írások esetében történik meg. Rácz J. Zoltán írásai többnyire ilyenek. Pontosan érzi, mikor kell a meseszövést abbahagyni, és a befejezést az olvasóra bízni. A végén pedig azzal tehetjük le a könyvet, hogy talán mégsem csak dobálózásra valók azok a bizonyos kővé vált szavak. Talán inkább kőbe zárt szavak ezek, mintha szobrok lennének. Annál is inkább érezhetjük így, mivel a szerző, Rácz J. Zoltán szobrász is egyben: talán innen a szó és a kő, Üzenet és Anyag szoros kapcsolata, mert az üzenetet jól megőrzi a kő nehéz időkben. És mostantól szobrait is kőbe zárt szavakként fogja látni, érteni mindenki, aki e kötetét elolvassa. Vissza