Kövek és nosztalgia

Fülszöveg

Két remek, szorongatóan fájdalmas kisregényével (Éltem, Másutt) irodalmunk élvonalába került Pályi András. Új kötetének szinte valamennyi elbeszélése a transzcendenciával átitatott létezés csodájáról szól, mely a szerelemben, a testi szerelemben éri el csúcspontját. az erotika izzásának a nemi ösztön feltörésének, a szerelem beteljesülésésnek, a kielégülés örömének ábrázolása jóformán tabunak számított az európai keresztény kultúrában. Pályit azonban éppen e kettő vegyülete és ellentéte ihleti leginkább: mai európai ember szexuális kultúrájának konfrontrációja az évszázados hagyományoktól ihletett, megszentelt keresztény kultúrával. Lírai izzású elbeszélésinek sajátos asszociációi az érzékelésből (ízek, színek, szagok) indulnak, s visznek a létezés mélyebb, biológiai szférájába, alagútjaiba. Atmoszférájuk szuggesztív, magának a történetnek leírása pedig aprólékosan pontos - miközben észrevétlenül mégis "továbbnyúl", hogy elmondja mindazt, ami számára a történetnél fontosabb, s a ami persze mégiscsak benne rejtőzik a mesében...A "valóban" megélt történetek gyakran keverednek álmokkal, víziókkal - s valamennyi álom motívum pontosan a helyén van. Az egyes elbeszélések egymásra épülnek: van közöttük egy laza tematikai-kronológiai és egy mélyebb - test és lélek mélyén játszódó, egymást kiegészítő, egymásra rímelő, egymásnak felelő - összefüggés: a teljesség vágya az, szenvedés és boldogság teljességéé, s az odavivő, izzó örömöktől, éles fájdalmaktól tépett út, melynek jelentős szakasza ismét a szexualitáson át vezet: akár egyszerű öröm csupán, akár a szorongástól gyötört ember menekülése a boldogság felé, alámerülése a fulladásig. Végezetül pedig: Pályi András kitűnő mesélő. Lebilincselően érdekes történetekkel találkozik az az olvasó is, aki nem keres mélyebb értelmet, közlendőt írásaiban. Vissza