Előszó
Részlet:
-Itthon vannak?
-Nem, nagyságos uram. A hölgyek kikocsiztak, - a nagyságos kisasszony az új lovat töri hámba, a nagyságos úr pedig a tőzsdén van.
Roland János átadta névjegyét az...
Tovább
Előszó
Részlet:
-Itthon vannak?
-Nem, nagyságos uram. A hölgyek kikocsiztak, - a nagyságos kisasszony az új lovat töri hámba, a nagyságos úr pedig a tőzsdén van.
Roland János átadta névjegyét az inasnak.
-Kérem, jelentse őnagyságáéknak, végtelenül sajnálom, hogy nem találhattam itthon őket.
Az inas meghajtotta magát.
-Feltétlenül jelenteni fogom, nagyságos uram!
Roland János elindult. Az inas mellette lépdelt a kavicsos, széles úton, amelyik a kertből a kapuhoz vezetett és alázatos meghajlással engedte ki a látogatót.
-A hölgyek Ludwigslutsba kocsiztak, - mondta az inas, alig érezhető és megengedett bizalmaskodással hangjában. Csak éppen annyi bizalmaskodás volt ez, és aki tudja, hogy a látogató kedves vendége a házigazdának.
Roland János pénzt csúsztatott az inas kezébe.
Az inas ezt el is várta. Ismerte embereit, tudta, hogy a fiatalember bőkezű, azt is tudta, hogy a bizalmas közlést örömet okozott neki.
Az inas a tetszés egy nemével nézett a magányosan lépkedő Roland után. Szeme szakértően méregette a fiatalembert.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal