Változatok a kettős identitásra

Fülszöveg

A 2005. évben lezárult, az OTKA által támogatott kutatás azt tűzte ki célul, hogy feltárja a kettős identitás tartalmát a Magyarországon élő horvát, német, szerb, szlovák, szlovén kisebbség körében. Ehhez kapcsolódóan a kutatók megvizsgálták a kisebbségek asszimilációjának és disszimilációs folyamatainak, túlélési stratégiájának diakrón és szinkrón folyamatait, ezzel összefüggésben a nyelvhasználati szokások alakulását, a kétnyelvűséget, az etnikai kultúra múltját és jelenét, valamint az átalakulási folyamatok hatását az identitásra.
Az összehasonlító kutatás során olyan települések vizsgálatára került sor, ahol az adott kisebbség körében a kisebbségi nyelvet még anyanyelvként is használják.
A kettős identitás mindegyik kisebbség esetében jelen van, de ez kisebbségenként eltérő módon és mértékben érvényesül. Az önkormányzatok mindegyik kisebbségnél jelentős identitáserősítő szerepet töltenek be, amire ráépül a kultúra megőrzésének elkötelezett szándéka. A nyelvi asszimiláció... Tovább

Fülszöveg

A 2005. évben lezárult, az OTKA által támogatott kutatás azt tűzte ki célul, hogy feltárja a kettős identitás tartalmát a Magyarországon élő horvát, német, szerb, szlovák, szlovén kisebbség körében. Ehhez kapcsolódóan a kutatók megvizsgálták a kisebbségek asszimilációjának és disszimilációs folyamatainak, túlélési stratégiájának diakrón és szinkrón folyamatait, ezzel összefüggésben a nyelvhasználati szokások alakulását, a kétnyelvűséget, az etnikai kultúra múltját és jelenét, valamint az átalakulási folyamatok hatását az identitásra.
Az összehasonlító kutatás során olyan települések vizsgálatára került sor, ahol az adott kisebbség körében a kisebbségi nyelvet még anyanyelvként is használják.
A kettős identitás mindegyik kisebbség esetében jelen van, de ez kisebbségenként eltérő módon és mértékben érvényesül. Az önkormányzatok mindegyik kisebbségnél jelentős identitáserősítő szerepet töltenek be, amire ráépül a kultúra megőrzésének elkötelezett szándéka. A nyelvi asszimiláció előrehaladottsága miatt az anyanyelv az etnikai identitásban lassan mindenütt jelentőségét veszti. Ezt pótolja a kultúra területén a népi hagyományok őrzésében és ápolásában megnyilvánuló etnikai identitás. Bebizonyosodott, hogy az identitásőrzésnek ez a formája minden generációban, de leginkább a legfiatalabbaknál vehető számításba; esetükben a hagyományok már csak a színpadon előadva élhetők meg; a nyelvtanulás és a múltra való emlékezés pedig a nemzetiségi iskolákban - már ahol van -iskolai tananyaggá vált. A harmadik generáció ezenkívül az etnikai identitást a származás emlékének ápolásával éli meg. A szerbek esetében az etnikai identitás történeti okokból lefedi az anyaország nemzeti identitását. Ez a kettős vagy megkétszerezett nemzeti identitás magában foglalja a mélyen gyökerező magyar nemzeti identitástudatot és a szerb nemzeti identitásból táplálkozó és tartalmát tekintve azt lefedő etnikai identitást. A németek, szlovákok, szlovének és horvátok esetében a kettős identitás konstrukciója a magyar nemzeti identitást és az anyaországtól független etnikai identitást foglalja magában. A németek esetében a német nemzeti identitás csíraszerűen megjelent a fiatalabb generációk életében, de a szlovákok, a szlovének és a horvátok azonosságtudatában, egy másfajta történeti fejlődésből következően, még nem jelentek meg anyaországuk nemzeti identitásának tudástartalmai. Vissza