Közel-múlt

Előszó

Elöljáróban...
A levéltárakat új kihívásokkal szembesíti az információs társadalom kora. Ma már közhelyesnek számít annak taglalása, hogy a „hálózat inváziója" hogyan forradalmasította a távközlést, hogyan hatolt bc az élet különböző területeire, hogy a cyber-tér terjeszkedése milyen új csatornákat kínál ma a kultúra terjesztésére és közvetítésére. Itt elég arra utalni, hogy az Internet a történelemmel foglalkozó hálózati erőforrásoknak is széles tárházává vált. 2001-ben a Magyar Országos Levéltár a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratot indított. Az ArchivNet (röviden: ANET) most tizedik számánál tart, s a szerkesztőség e kötet megjelentetésével a lap első születésnapját is ünnepli.
Internetes viták és több történelmi tárgyú könyv sikere biztatott minket, hogy nem reménytelen a vállalkozás. A történelem, ha jól „tálalják", bárki számára érdekes lehet, s a 20. század az a korszak, melynek története ma a leginkább foglalkoztatja a közvéleményt. A nyitott levéltárak koncepciójának jegyében az ANET honlapját a közelmúlt értelmezésének mindenki számára nyitott fórumává kívántuk tenni. A médiumok érdeklődése, szakmai és olvasói visszajelzések bizonyítják, hogy valóban sikerült olyan fórumot teremteni, mely nemcsak a történettudomány művelői, hanem a történelem iránt fogékony szélesebb közvélemény körében is népszerű.
A kötet első fejezete (A történelem formálói) az ország jelenkori történelmében kiemelkedő szerepet játszó személyiségek életéből villant fel pillanatképeket. Bárdossy László, Mindszenty József, Kádár János, Nagy Imre - különböző karakterek, különböző szerepekben, de egyaránt főszereplői történelmünknek. Bárdossy László személye élénk viták tárgya ma is, az itt közölt dokumentumok segíthetik a Bárdossy-per mélyebb megismerését, sokoldalúbb értelmezését (Egy ítélet háttere). Mindszenty személye az 1970-es években diplomácia egyeztetések tárgyává vált, s ő epizódszereplőjévé saját történetének. Ahogy Szatucsek Zoltán méltán írja, „a történet, mely az Országos Levéltár dokumentumaiból kikerekedik, drámai színház repertoárjában is megállná a helyét" (Makacs öregúr vagy nemzetmentő vátesz?). Kádár Jánost Pintér Tamás és Tóth Eszter Zsófia írásai nem saját politikai szerepén, személyes motivációin keresztül láttatják, ahogyan a pártfőtitkár alakját a legújabb elemzések is bemutatják, hanem a kortársak szemével. A dokumentumokban államvédelmi beosztottak köszöntik őt „szívvel, lélekkel és ésszel" („Szívvel, lélekkel és ésszel"), majd az Óbudai Harisnyagyár egyik munkásnője üdvözli személyes találkozásuk alkalmával, csókkal („Puszi" Kádár Jánosnak). De a „történelem formálóit" a politika- és a diplomáciatörténet szempontjából is megismerhetjük: Janek István Nagy Imrének, a mártír miniszterelnöknek a jugoszláv követségről történt „elrablásának" részleteit ismerteti (Nagy Imre elrablása) - kevéssé ismert történet a forradalmat követő megtorlások történelméből, Garadnai Zoltán forrásközlése pedig arról tudósít, hogy Kádár 1964-ben a francia nagykövettel tárgyalt (A „békés egymás mellett élés" értelmezése) - érdekes történet a Kádár-rendszer külpolitikai elismertségéről.
A történelmet azonban nemcsak a politikai élet szereplői alakították, hanem mindennapi cselekedeteikkel a „hétköznapi" emberek is. A „Névtelenek" történetei című fejezet, történelmünk egy másik dimenzióját mutatja meg: a korabeli mindennapok történelmével ismerkedhet az olvasó. A múlttal szemben dolgozó diszpozíciók talán a közelmúlttal kapcsolatban a legerősebbek. A „személyes jellegű" források közreadása segítheti a korszak történetének a mindenkori politika diskurzusaitól függetlenedő értelmezését.
1943-44-ben moldvai csángók kértek segítséget az anyaország illetékes hivatalaitól. Beszédesek az erről szóló archaikus nyelvezetű dokumentumok („Intézkedjenek rólunk"). Vissza