Közelebb a remekműhöz

Fülszöveg

Egyik előző esszékötetének bevezetésében "művekkel foglalkozó, értékítéletet alkotó szakemberként" jellemzi magát széles Klára. A szerényen szűkszavú meghatározást érdeklődésének történeti dimenziójára utalva bővíthetjük. A tanulmányíró és egyetemi oktató több korszakban otthonos: irodalomtörténeti monográfiái Vajda János és kortársai szellemi világát térképezik föl, kritikusként a hazai és a határainkon kívüli mai magyar irodalom folyamatosan születő értékeit szemlézi. A Közelebb a remekműhöz címen összegyűjtött esszéiben annak az évszázadnak az irodalomtörténetéből mutat be fejezeteket, amelynek kezdetét Arany János, végét Németh László neve és életműve fémjelzi (a világirodalomban Ibsené és Gorkijé). E tanulmányok a szerző pályájának különböző szakaszaiban keletkeztek, de különbségeiken túl egységessé és markánssá avatja őket iskolázottság és egyéniség sajátos kölcsönhatása. Janus-arc írások, amelyek egyrészt mintaszerűen példázzák a korszerű és hasznosítani érdemes irodalomelméleti, módszertani irányzatok valamelyikét, másrészt váratlan konstellációba állítva, új oldaláról mutatnak be egy-egy ismert vagy lappangó jelentős alkotást. Az elemzési szempontok (kompozíció, műfaj, motívum, stílus) és eljárások a mű individuális természetéhez idomulnak, az általános érvényűség és az eredetiség korrelatív fogalompárnak bizonyul. A remekmű megközelítése során kibontakozó felismeréseket az irodalom szeretete, a megismerés öröme, az ízlés és kifejezés biztonsága hitelesíti, a tanulmányíró összetéveszthetetlen kézjegyeként. Vissza